Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

működnék elég jól. A tanács megalakítása az alaprendeletben közölt hivatalos személyek meghívásával kezdődik, de szükséges, hogy az úgynevezett „egyéni kiválóságokat" is minél hamarabb megválasszák, mert a tapasztalat szerint a hivatalosak ritkán tudnak teljes erővel résztvenni a munkában, tehát legalább néhány, a munkát nagyon szerető egyéniségre kell kezdetben támaszkodni. Az egyéni kiválóságok számára fenntartott valamennyi helyet viszont nem jó "mindjárt betölteni, mert munka közben, egy-égy előadás vagy mozgalom hatására mindig akadhatnak olyanok, akik korábban nem ismerték fel a munka jelentőségét, ezért nem is mutattak iránta érdeklődést, valamilyen alkalommal azonban megszerették. Hiszen meglátni és megszeretni mindig egy pillanat műve volt és ennek a pillanatnak az eljövetele mindig kiszámíthatatlan.

Ha netalánlán az ügyvezető nem alakította volna meg a tanácsot, jogú van a megalakítás kezdeményezésére a község valamelyik hivatalos emberének, a ltoaliciós pártok, vagy a szakszervezet, vagy az egyházak, vagy valamelyik működő kulturális egyesület vezetőjének, a kezdeményező azonban mindig csak az idevonatkozó rendeletek értelmében járhat el.

3. Ha már megalakult a tanács, nem szükséges, de lehetetlen is állandóan valamennyi tagját meghívni az ülésekre. A tanácsok nem arra valók, hogy az újjáépítés érdekében az eddig megszokottnál nagyobb munkát végző dolgozókat még újabb fölösleges feladatokkal terheljék. Az a fontos csak, hogy a tanács minden egyes tagja érezze: felelős az egész község vagy város iskolánkívüli művelődéséért. Ha ez a felelősségérzet megvan, akkor a munkát könnyen lehet racionalizálni. Például a tanács tagjait bizottságokra és albizottságokra osztjuk, egyegy albizottságban csak 2—3 ember foglal helyet, az albizottságok javaslataikat az elnöki tanácsnak nyújtják be, az elnöki tanács azután havonta ülésezhet, természetesen olyan tagokat kell az elnöki tanácsba választani, akik ezen a havi egy ülésen részt tudnak venni. A bizottságok és albizottságok üléseit nem kell feltétlenül hivatalos helyen tartani, hiszen itt az ötlet, a javaslat, a probléma, a terv a fontos és ez, kocsmai asztalnál, párthelyiségben, magánlakáson, egy névnap, egy születésnap, egy keresztelő alkalmával, a ház előtti kis pádon, az utcán menet közben, utcasarkon mielőtt az együtthaladók elválnának egymástól, szóval: mindenütt megszülethetik. Az Országos Tanács titkársága például sokszor telefonon kéri ki valamelyik nagyhírű tagjának a véleményét, mert hiszen az egész társadalom elleni bún volna, ha az illetőt minden pillanatban ülésekre hívnánk.

4 Igen jontos szerep jut a tanácsokban a szakminisztériumok (Földművelésügyi, Iparügyi, Kereskedelem és Szövetkezetügyi, Népjóléti Minisztérium, esetleg még több is) képviselőinek is. Az Országos Tanács a felsorolt minisztériumokat, hozzávéve még a Honvédelmi Minisztériumot is, meghívta legutóbb egy tárcaközi értekezletre. Ez az értekezlet elhatározta, hogy állandó tárcaközi bizottságot alakít a Tanács keretében. Ez a bizottság igyekszik biztosítani a különféle minisztériumon belül folyó szabadművelődési munkák egységét. Kívánatos, hogy ez az egység a községekben és a falvakban is meglegyen, mert hiszen népünknek szakismeretre és általános műveltségre egyaránt szüksége van. A szakminisztériumok vidéki képviselői egyébként hivatalosan is kapnak utasítást a tanácsokban való intenzívebb részvételre.

5. A szabadművelődési tanácsok megalakulásuk óta igyekeznek szolgálni a társadalom integrálódását. 1946-ban, 47-ben politikailag is széttagoltabbak voltunk, mint ma, éppen ezért a művelődési munkákat nem lehetett úgy összefogni, mint ahogy arra napjainkban és az elkövetkezendő időkben egyre nagyobb lehetőség nyílik. Fel kell kérni a koalíciós pártoknak a tanácsba" delegált tagjait, hogy a tanáccsal egyetértésben vagyis közösen állapítsák meg művelődési programjukat. Nem arról van szó, hogy a tanács bele akar szólni a pártok munkájába, ezt nem is teheti meg, hanem a tanács a pártok képviselőiből is áll, az

219