Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

is szabadművelödés, még pedig a szabadművelődés egyik legfontosabb része, amit a pártok végeznek s ezt a gondolatot a tanács minden tagjában és a pártemberekben is tudatosítani kell. Miutahogy a koalíciós pártok a politika terén is egyre szorosabban működnek együtt, úgy kell címek az egységre törekvésnek a tanács munkáján belül is megnyilatkozni. De nemcsak politikailag, hanem lélektanilag is eljött az együttműködés ideje, a társadalom minden tagja kívánja az eddigi versengések megszűnését, a nem felülről diktált, hanem szükség szerint egyre jobban kialakuló egységet.

6. Mintahogy a pártok munkájába nem szólhat bele a tanács, ugyanúgy az egyházakéba sem szólhat s nem is akar, viszont a községnek és a demokráciának is érdeke, hogy az egyházi művelődési munka a lehetőséghez képest összehangolódjék egyéb szervezetek munkájával. Azt jelenti ez a gyakorlatban például, hogyha a helyi tanács komoly vita és tárgyalás után megállapítja, hogy csak klasszikus értékű színdarabokat érdemes és szabad előadni a községben, mert népünket csak az ilyen táplálja, sőt esetleg azt is elhatározza, hogy a következő téli szezonban melyik lesz az a 8—10 színdarab, amit a pártoknak, egyházaknak, egyesületeknek előadásra ajánl, akkor, ha a tanács igazán jól működik, minden szervezet kötelezőnek ismeri el magára nézve ezt a határozatot és nem történhetik meg, hogy az egyház erkölcsi célzatból vágj- a pártok propaganda célokból harmad, negyed, esetleg tizedrendű színdarabokat adjanak elő, hanem belátják azt, hogy a magyar és a világirodalom klasszikusai erkölcsi szempontból is magasabbrendűek, mint az akármilyen jószándékú giccsek és politikailag is jobban szolgálják a Peíőfi Sándorok, Ady Endrék, József Attilák a magyar demokráciát, mint az alkalmi versek. A tanácsok tehát őszintén és komolyan igényt tartanak az egyházak képviselőinek munkájára is és megbecsüléssel fordulnak azok felé az egyházak felé, melyek programjukra tűzték a népikultúrából fejlődött magas kultúra, a népi demokrácia kultúrájának fejlesztését.

7. Ugyanez vonatkozik a szakszervezet, a Fékosz, Ufosz képviselőire is. Addig nem igazán tanács a tanács, amíg az érdekképviseleti szervek is részt nem tudnak venni benne és nem tudatosul bennük az, hogy az ő munkájuk is szabadművelődés. Mert hiszen nem gj'őzzük eléggé hangoztatni, hogy a szabadművelődés a társadalom minden fajta iskofánkívüli kulturális munkájának együttese.

8. Külön kell felhívnom az ügyvezető és a tanács figyelmét az MNDSz-el és általában véve a női mozgalmakkal való együttműködésre. Korunkban megy végbe a nők és az ifjúság felszabadulása. Ez a felszabadulás nem szabadosságot jelent, hanem azt, hogy a nők és az ifjúság napjainkban lesznek a társadalom teljesjogú tagjai. A század elején a nők úgy harcoltak egyenjogúságukért, hogy közben férfias szokásokat vettek fel és testileg, lelkileg el is férfiasodtak. Űj közéletünknek nem elférfiasodott nőkre, hanem a teljes nőiességnek a megjelenésére és ennek az egész világnak a dolgokat helyrerakó, az értékeket megőrző, a békét szolgáló nők szelíd, de nagyon határozott munkájára van szüksége. Az Országos Tanács havonta szokott a női egyesületek képviselői számára összejövetelt rendezni. Ezeken az összejöveteleken elsősorban a nőnevelés kérdéseivel szoktunk foglalkozni, ez összejövetelek munkája alapján jelentjük ki, hogy ma már nincs olyan nőmozgalom Magyarországon, amely ne így értelmezné a nők egyenjogúsítását. A nőies nők egyenjogúsításának kora jött el tehát, éppen ezért kívánatos, hogy a tanácsokban nők is legyenek minél nagyobb számban. Az eddigi országos, táj és járási konferenciákra pl. helyi tanácsok képviseletében alig érkezett egy-két nő, sőt igen nagy számmal vaunak olyan tanácsok is, melyekben az MNDSz képviselőjén kívül egyetlen nő sem foglal helyet. A női mozgalmaknak is és az egyetemes szabadművelődésnek is érdeke, hogy minél több nő kapcsolódjék be munkánkba, mert semmi sem tudja a férfiakat olj’an nagjr munkára buzdítani, mint a nők igénye (nem követelődző igénye) és senki sem tud az ügyeknek olyan propagandát csinálni, mmt a nőtársadalom.

220