Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
kás. Magasabb felelősségérzet megteszi, ami tőle telik. De az értelmiségiek és munkások között kell Fenni olyanoknak is, akik még ezen felül is tudnak tenni s ebben a kultúrmunkában ilyenekre van szükségünk. Tudjuk, hogy rengeteg akadályt kell leküzdenünk. Elsősorban maguknak az analfabétáknak a szégyenérzete- fogja megnehezíteni ezt a munkát. Az a nyomorúságuk tartja vissza őket a tanfolyamon résztvételtől,' amit éppen megszüntetni szeretnénk. Más az olyan ember lelkivilága, akinek az egyéniségét legtöbb esetben a legmostohább körülmények formálták. Ezt mi nem értjük, nem érthetjük, de mindezek ellenére meg kell találnunk az utat hozzájuk. Égy egyetemes, általános nagy lelkességen fog múlni a tanfolyam sikere országos viszonylatban: az írástudó társadalomén s attól tartok, a társadalomtól nagyon kevés segítségre számíthatunk. Ügy tessék elképzelni, hogy az analfabéta sorban élők régóta sötét börtönben sínylődő, nemrég szabadult rabokhoz hasonlók. Mikor aztán az ilyen ember kikerül a napvilágra, nehezen szokik a szeme hozzá a világossághoz. Ezért nagyon óvatosan kell öt kezelnünk. Vezetésre, bátorításra, jóhangulatba ejtésre volna ^szükség, ehhez; kellene az írástudók. kollektív gyöngédsége. Ez a tanfolyam a gyöngédségnek ezt a művészetét is nyújtani szeretné, elsősorban azonban komoly kiképzés. Azokat látjuk el hasznos tudnivalókkal, akik az analfabéta tanfolyamokat ténylegesen vezetni fogják. Régen ezzel nem törődlek különösebben, nem is értek el komolyabb eredményt. Nem volt az ügynek exisztenciális. komolysága. Mi halálosan komolynak találjuk ezt az ügyet, a kiképzés kérdését nemkülönben. Ezért nyilunk vitát a globális és fonomimikai módszerek hívei közt. Ezért látogatunk meg különböző intézeteket, iskolákat, bogy gyakorlatban is láthassák a különböző módszerek előnyeit, esetleges hátrányait is. Ezért ismertetjük előadások keretében a problémáinkat világviszonylatban. Hasonló komolyságot és munkakedvet kérve önöktől is, a tanfolyamot megnyitom. Karácsony Sándor MI TÖRTÉNT EDDIG? Az Országos ^Szabadművelődési Tanács még 1947 elején magára vállalta az analfabétizmus elleni küzdelem irányítását és adminisztrálását. Az év tavasza előkészületekkel telt el, tél elejére pedig megindult az országos arányú munka. Az előkészítés több irányú volt: 1. Mindenekelőtt közvéleményt kellett teremtenünk. Erre világkezdete óta a nők a legalkalmasabbak. 1ÍÍ47 februárjától kezdve havonként összehívtuk az országos nőegyesületeket és a pártok, intézmények nőbizottságait. Ezeken az összejöveteleken egyrészt bemutattattuk egymásnak a különféle női munkákat, az egyesületek célkitűzéseit, másrészt igyekeztük összehangolni programjukat, harmadrészt megbeszéltünk mindig valamilyen-aktuális témát is. Az MNDSz, a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Feministák, a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság helyiségében és a Kultuszminisztérium épületében tartott ösz-22
