Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

• -7*1*

gyalogol egyszer Ácsteszérre. Két év múlva 1879-ben Budapestre költözik vissza. Lepedőben hátára veszi könyveit, házal velük. Az így eladott egy-két példány árából és az írók segélyegyletének támogatásából élnek. 1884 július 28-án fejezi be életét, még mindig azzal a hittel, hogy „ha valami divatképpen müveim a nagy közönség előtt forgalomba hozatnának, a bennük magasztalt erények és elvek a magyart egészen megváltoztatnák“.

*

Nem volt zseni Táncsics Mihá!jr, de tiszta szemű és tiszta lelkű ember. Mindig egész leikével reagált az eseménj'ekre. Amig paraszt volt, a parasztok között volt más, mint a többi, parasztéletének eseményei, ővele éreztették meg talán először az akkori Magjarországon, hogy jobbágjmak lenni már nem lehet többé. Megint csak nem előre kiszabott programmal, hanem újabb és újabb élményeinek kényszerítő hatása alatt tanult egyre többet és többet s lelt végül forradalmár népnevelő. Forradalmárnak is a legkérlelhetetlenebb, a leggorombább, legkitartóbb. Nem az ő hibája, hogy forradalma nem arathatott igazi sikert s hogy a 67 utáni ál-függetlenségi tespedésben az akkori forradalmi szellemű nemzedéknek már újból, elölről, máshonnan kellett kezdenie a maga munkáját.

Kövendi Dénes

TÁNCSICS MIHÁLY MUNKÁSOK ÚJSÁGA

AVAGY SZABADMÜVELŐDÉS 1818 BAN

,.Életpályám1' című könyvében meséli el Táncsics Mihály, hogy amidőn az "új kormánj' tagjait kendteknék szólította, azok e merészségen szörnyen megrökönyödtek, sőt egyenesen azt hitték, hogy megzavarodott. Pedig soha nem volt józanabb és soha nem volt világosabb az elméje, mint éppen ezen pillanatban. Mi okozhatta akkor azok megrökönyödését és miért hánvtorgatta ezt f i Táncsics Mihály mint olyat, amit úgy látszik elég fontosnak tartott ahhoz, hogy az utókor is tudomást szerezzen róla. Valóban többet jelent számunkra ez az eset egyszerű anekdotánál, igen fontos észrevétel rejtezik a mélyén. Mondhatnám úgy is, hogy az elméleli ember és a gyakorlati ember összeütközését példázza. Mondhatnám, ha volna ilyen kellő. A miniszterek elméletileg kitűnően iskolázott egyének lehettek, egyik ük-másikuk ideológiai képzettségét se lehetne kétségbe vonni, ;ez egyenlőség tanáért külön-külön is lelkesedhettek s mégis, amikor először találkoznak az életben az egyenlőséggel, nem lúd ifik magukat beletalálni a 'helyzetbe, azt nemcsak szokatlannak, de egyenesen rendellenesnek, szabálytalannak minősítik. Táncsics Mihály pedig a valóság ta aján mozgott, mert ő nemcsak értelmezte, hanem élt is az egyenlc .ség nagyszerű lehetőségével. Maga Ady Endre ad tel.es i légtételt később Táncsicsnak „Emlékezés Táncsics Mihályra“ című versében. A vers mind a hat strófáját a kend szócskával kezdi és alá 'zen előzményeket nem ismeri, bizonyára unalmasnak tartja ezt a csökönyösen visszatérő kendezést. „Kend volt Táncsics Mihály a mi kora Inkánk... Kend új rendet akart..énekli Ady, s ezek nemcsupán frázisok és hízelkedő szavak, hanem a valóságos Táncsics ébresztése és megidézése, akinek úgy látszik még mindig adósai vagyunk.

Nem fejtegettem volna ily hosszan ezt a jelentéktelennek látszó kis históriát, ha nem jelképezné a 48-as állapotokat.

Táncsics Mihály volt 48-ban azon kevesek egyike aki nemcsak hitt

213