Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

a forradalomén, hanem valóságnak is vette azt. Nemcsak a forradalmat vette : molyán, hanem a nagy átalakulás pillanatában létező magyar társadalmi Valóságot is helyesen értékelte és értelmezte. Az első pillanattól kezdve pedagógiailag viszonyult hozzá, mindenekelőtt és mindennél fontosabbnak tartotta a nép felvilágosítását, nevelését, lelki gyarapítását.

Mit ér a szabadság, ha nem tudunk élni vele? A legjobb törvény és rendelet is csak írott mulaszt marad, ha annak értelme nem szívódik be az emberek idegeibe, ha azt nem tudják életükre vonatkoztatva értelmezni, annak gyakorlati értékét felfogni. Táncsics helyesen látja, hogy a törvények még nem jelentik szükségszerűen a változást is, legfeljebb csak feltételei és lehetőségei a változásnak. Tudja, hogy az igazi forradalomnak a lelkekben kell végbemennie s ezen felismerés eredménye az április 2-án megindított „Munkások Újsága“, melyet maga szerkeszt és egészen a népnevelés szolgálatába állít.

Már a programja is a teljes valóság felismerésének a jegyében születik, amikor ezeket a sorokat írja: „...ez újság arra szolgál kiváltképp, hogy benne a fölött tanakodjunk: mit és hogyan kelljen ezután tenni, hogy a most kivívott szabadságunkat nemcsak megtarthassuk, hanem annak következtében miként boldogulhassunk“. Részletesen kezd az új helyzet magyarázásába, úgy hogy azt mindenki megértheti A felsorakoztatott példák tükrében paraszt és munkás egyaránt lemérheti a változás jelentőségét saját életére vonatkoztatva. Fejtegetései mindig egyszerűek és világosak, néha a naivságig primitívnek tűnnek, de ne felejtsük el, hogy még ekkor is neki van igaza, ekéje ekkor is mélyen a magyar valóság ugarát hasogatja, az egyszerű és iskolázatlan, az elbolondított és megfélemlített parasztoknak és jobbágyoknak magyaráz, az ő öntudatukat ébresztgeti, előmenetelüket szorgalmazza. „Jói figyelmezzenek kendtek e néhány szóra — írja a Munkások Újsága első számában — nincs többé úr és paraszt, nincs robot, nem botozzák többé az embert; mindnyájan egyenlőjogú polgárok, testvérek vagyunk.“

Amiként a márciusi ifjak is, még ekkor ő is komolyan hisz az átalakulásban. „Azon állapot, hogy mi paraszt munkások viseltük az országnak terheit, mi fizettük az adót, mi adtuk fiainkat katonának a haza védelmére: igaztalan volt... És mégis azok intézkedtek fölöttünk, kik sem nem katonáskodtak 1800 óta, sem a terheket nem viselték, tudniillik a nemesség, de most minden megváltozott.“ Az eddigi nyomorúság magyarázatánál nem felejtkezik meg a gyarmat-helyzet elsorvasztó, kiszipolyozó voltára való rámutatásról sem, mert hiszen a bajok másik okozója a gyarmatosító Ausztria. „Ezen kívül Ausztria magára nézve hasznosnak látta nyomorúságos helyzetünket, mert úgy ahogy addig valónk, azt mit magunk a hazában olcsóbban készíthettünk volna, drága pénzen vásároltuk Ausztriától. Gazdag polgártársaink is, a nagybirtokú mágnások, grófok temérdek vagyonukat Bécsben költötték ... Nem teszem sokra, ha azt mondom, hogy esztendőnként 100 millió forint kiment az országból és pedig ment leginkább Becsbe s ezáltal Ausztriába. Ez természetesen Ausztriának igen tetszeti, ugyanezért annak kormánya arra törekedett, hogy ez mindvégig így maradjon. És mivel mi magyarok igen jámbor, könnyen hívő nép vagyunk; hajlottunk arra, midőn mondogatták, hogy ez igen jól van így.“

A 12 pontot milyen egyszerűnek és világosnak tartjuk mi iskolázottak, de Táncsics Mihály úgy érzi, hogy az egyes pontokhoz bő magyarázatokat kell fűzni, példákkal kell azokat világossá tenni, hogy a nép meg is érthesse azokat. Itt mutatkozik meg igazában, hogy mennyire a valóság talaján mozog. Mi rá se gondolnánk, hogy a sajtószabadságot még külön is magyarázgassuk, nem így Táncsics, az első ponthoz ezeket fűzi: „...a censura olyan intézkedés volt, hogy engedelem nélkül semmit, de még csak egy szót sem lehetett kinyomatni.... leggyakrabban éppen azt nem engedte meg, mi az ország, a nemzet javára célzott. Az én irataim majd egykor erről nagy tanúságot tesz-214