Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
szeme gyengült meg. Most a börtönben néhány hónap alatt majdnem teljesen megvakul. De a munkakedvét ez sem csökkenti. Egyik fogolytársának diktálja újabb magyar nyelvkönyvét. Sőt egy e célra szerkesztett fakeret segítségével maga is írogat. Kislánya pedig, aki elég sokat bejárhat hozzá a börtönbe, könyveket olvas fel néki. Nemcsak maga hasznára csinálja ezt Táncsics, hanem leányát is művelni akarja. Készül a kiegyezés, összeül az országgyűlés. Táncsics börtönben marad. Végül Jókai Mór indítványára az országgyűlés kegyelmet kér számára; a koronázás napján, 1867 március 12-én lesz megint szabaddá. A hetvenéves vak ember újra munkához lát. Űjonan kinyomatott és az elkobzás alól felszabadított könyveivel a Buda-környéki sváb falvakat járja, hogy a magyar nyelvet terjessze, 1889-ben megint néplapot indít: Arany Trombita a címe. De hogy tetszhetnék ez az akkori kormánynak? S hogyne lehetne belekötni megint — a biztosítékba? Táncsicsnak két Ids háza részben fedezi a biztosítékot, a hiányzó öszszeg fizetésére haladékot kér, de hiába. Egyhónapi fogházra ítélik, pár nappal azután, hogy operáció segítségével visszakapta szemevilágát. Büntetésének letöltését elhalasztják a választások utánra. Az orosházi kerületben lép fel, a Viharsarokban; nagy többséggel választják meg. Aztán bevonul a fogházba s onnan egyenesen az éppen megnyíló országgyűlésbe. Az országgyűlés felől mostmár nincsenek illúziói Táncsicsnak. Tudja, bogy a képviselőház tagjaitól idegen az ő forradalmi szelleme. Komoly eredményt nem is képviselőházi beszédeitől vár, hanem a nép és a felnövő ú] nemzedék nevelésétől; ennek eszköze az „Arany Trombita“. De az is elnémul egy évi tevékenység után; a kormány állandóan beleköt az erélyeshangú cikkekbe, Táncsics szerkesztőtársát börtönbe vetik, pénzbírsággal is sújtják, magát Táncsicsot emellett szembaja is gyötri, úgyhogy feladja ezt a harcot. Köznevelési reformtervét az országgyűlés elé terjeszti, de eredménytelenül. A következő választáson, 1871-ben meg is bukik; az ellenpárt forradalmárnak, vallásellenesnek nevezve kelt ellene gyűlöletet s propagandáját nagy vesztegetésekkel támasztja alá. A munkásmozgalomban sem tudott már igazán aktív lenni. Tisztelték őt a munkások nagyonis, elvein kívül 48-as munkásmozgalmi, szerepléséért is (az ő segítségével vívták ki akkor a béremelést a nyomdai munkások). Most elnöke lett az Általános Munkásegyletnek; az „Arany Trombita“ is ennek az egyesületnek a hivatalos lapjaként jelent meg. De lassan már elválik a tisztelettől övezett öreg harcosnak s az új életet kezdő új nemzedéknek az útja. Konkrét célokért, az osztályharc szellemében küzd ez a munkásgeneráció; az öreg Táncsics az élettől egyre távolodó idealizmusa más teret keres magának. Élete főművének most készülő, „A magyar nyelv eredete“ c. munkáját tekinti. Az ennék a lényege, hogy a magyar nyelv, a természetes nyelv, az emberiség ősnyelve. Sok érdekes ötlet, költői lelemény teszi vonzóvá ezt a munkál, de nyelvtudományi értéke persze nincsen. Meg is mondja ezt az Akadémia, mikor oda benyújtja kéziratát. A politikai életből kiszorult s tudományos meggyőződésében kicsúfolt Táncsicsot anyagilag is súlyos csapás éri. Még képviselő korában kölcsönpénzen házat építtetett. Képviselői fizetését elvesztette, munkáit, amelyek jövedelmére nagyon számított, nem tudta eladni, sőt jórészt kinyomatni sem, lakói pedig nem fizettek (mert könyörüíetből csupa szegény családot fogadott jövedelmezőnek szánt bérházába). Elárverezték a házát, ára még az adósságot sem fedezte egészen. A hajlék nélkül maradt Táncsics egy ceglédi gazdaember hívására Ceglédre költözött. 77 éves volt ekkor Táncsics — s új környezetében új munkába fogott. Régi kedves eszméjét, a „Vasárnapi Egyesület“-et akarta megvalósítani. De közöny fogadta mindenütt; buzgón és reménykedve árult könyvei se fogytak itt sem. Kegyelemkenyéren nem akart élni, Komáromba költözött, feleségével kertészkedtek, abból éltek. Innen még haza-212
