Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

velődés programja és szervezete ezekhez a valóságokhoz igazodott. Az előző korszak egy ál „nemzeti egység“ hirdetésével elnyomta a társadalmi erők szabad megnyilatkozását. A politikai fordulat ezeket az elnyomott erőket felszabadította. A szabadság levegőjében a legszélesebb differenciáltságban bontakoztak ki a társadalom művelődési igényei és ■érdekei is. A társadalom szinte mámoros jókedvben nyújtózkodott ki és élt .a maga szabadságával. A kultuszkormány megfogalmazta és kiadta a jelszót: a művelődés a felszabadult társadalom öntevékenysége. De ugyanakkor világosan fölismerte és kezdettől fogva hirdette az integrálódás szükségességét is. Jól tudta, hogy a széttagozódás a maga egyoldalúságában a kultúra, a társadalom és politikai élet szétzilálódására vezetne, gazdaságtalan és irracionális folyamat lenne. Ezért állította fel már kezdetben a tanácsok rendszerét, hogy összefogja benne a művelődés demokratikus erőit és szervezeteit. Megfelelően annak az eljárásnak, ahogyan a politika is megalkotta a maga koalíciós rendszerét. A kulluszkormány az adott helyzetben abban látta a maga feladatát, hogy egyfelől elősegítse a társadalom fölpezsdült művelődési törekvéseit, másfelől pedig összefogja és az egyetemes nemzeti művelődés kialakítása irányába terelje.

Már most vessük fel a kérdést a társadalmi fejlődés új határkövénél: milyen eredményt értek el a magyar művelődés előmozdítása terén az állam szervei, illetőleg a társadalom szervezetei az utóbbi három év alatt? Nyilvánvaló, hogy itt olyan hatásokat kellene szemügyre venni, amelyeket külső mértékkel felmérni nem lehet. Arról, hogy hány hidat építettünk f^ hány gépet készítettünk el, hány mázsa búzát termeltünk, pontosan számot lehet adni. A művelődési munka hatásai azonban a^ lélek titkos műhelyében zajlanak, ahová nem hatolhat el semmiféle külső ellenőrzés. Számokkal semmiesetre sem mérhetjük munkánk eredményét, tehát sem a tanfolyamok, sem a szabadiskolák, sem a szemináriumok és műsoros összejövetelek, sem a pártgyűlések és fölvonulások számadataival. Ki milyen tömeget mozdított meg: egyáltalán nem mértéke az eredménynek. Bál- kétségtelen, hogy aki széles területen szórja szét a magot, általában nagyobb termésre számíthat, mint az, aki kis parcellán végzi a vetést De mégis csak sok függ attól is, hogy ki milyen talajon dolgozott s abba milyen magot vetett. Komoly és igazán eredményes művelődési munkának végső soron csak az számíthat, amely az egyénig hatol el s annak lelkét és szemléletét formálja át.

Bizonyos, hogy a pártok és demokratikus szervezetek révén nagy tömegek figyelme és érdeklődése fordult a politikai, gazdasági és társadalmi élet kérdései felé. Az élet nagy leckét adott föl mindenkinek. Az élő történelem volt ebben a korszakban mindannyiunk legnagyobb tanítómestere. A szervezetek szemináriumai, iskolái, tanfolyamai ezer és ezer ember tudását mélyítették el a korszerű tájékozódás irányában. Lapok, folyóiratok, könyvek tömege végzett ugartörő munkát. Műsoros estek ezrei és kultűrvcrsenyek szolgálták a közösségi érzés és műízlés fejlesztését. A tömegek művelődése érdekében egyetlen korszakban sem történt még nálunk annyi szellemi erőfeszítés, mint a népi demokrácia idején.

És a kultuszkormány szervei és szervezetei hogyan találták meg a