Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
igazat adni kénytelen, csak előbb egy kis felnőtt-nevelésen keli keresztülesnie, míg polgárból proletárrá képződik át, ha egyáltalában fejlődőképes individuum. Nem hiszem, hogy á proletár magánlakásában valaha is szalongarnitura foglaljon el egy egész nagy szobát, amelyet csak nagyritkán használunk, de hogy a kollektív élet milyen civilizatorikus kényelemmel rendezkedik majd be, annak egyelőre nem is látja merész képzeletem a halárait. (Feltéve, hogy a kényelem az élet pozitív elemei közé tartozik a kollektív élet most kialakuló ethikája szerint is.) III. Nem régóta, de ma már tudja a pedagógia, hogy a nevelés nem általában véve gyerekek, hanem legalább is négyfajta gyerek, tehát kisgyerekek, növűgyerekek, serdülök és adolescensek ügye. De ha nem lehet egyformán viszonyulnunk kisgyerekekhez és adolescenshez, csak természetes, hogy felnőttekhez ötödikféleképpen kell, hogy viszonyuljunk. Mióta az ifjúságlélektannak fejlődéslélektan a neve, azóta a pedagógus a kisgyereknek játszótársa, a növőgyereknek vezetője, a serdülőnek ideálja, az adolescensnek ellenfele. Csak a felnőtteknek nem mer még egyszerűen társa lenni. Komolyan veszi a helyett, hogy megmosolyogná a gyerekek számára írt idegen nyelvi szöveget: Die Kinder silzen still. Nur Peter und Georg raufen. Der Lehrer kommt. Er ist streng, aber gutherzig. A felnőnek helyzete még csak nem is hasonlít ehhez. Már az sem biztos, hogy still sitzen, lehet, hogy cigareltáznak és beszélgetnek. De az aztán már egészen valószínűtlen, hogy, Peter és Georg „raufen11. így aztán, ha a tanító streng aber gutherzig próbál lenni, hát az vagy komikus vagy tragikus, de semmiesetre sem normális eset. Továbbmegyek. A streng aber gutherzig tanító jó egynéhány állomással lemaradt, hiszen már mint ellenfél sem lehetett se szigorú, se jóságos, mert ilyen „ellenfél'1 nincs, sőt már mint ideál sem lehetett ilyen serdülők között. Utoljára növő-gyerekek vezetője gyanánt „fejthette11 ki szívélyét és szigorát. A növő gyerekek lelki konstitudója, kategóriák szerint a verseny, a munkakedv, a gyűjtemény, a banda és a milhosz világa csakugyan megköveteli a vezetőtől, hogy esetenkint szigorú legyen, de jóságos. Egy ilyen szigorú, de jóságos nevelőnek az alakja nagyon hasonlít az újabban edzőnek nevezett tréneréhez, aki hol szidja, hol ölelgeti az embereit, aszerint, hogy igérik-e vagy sem a győzelmet, formában vannak-e, vagy sem s az adóit percben lesznek*é valamit arravaló nézvést, hogy kondíciójuk feljavuljon. Nos, az általános és nemcsak egy bizonyos sportágra vonatkozó „verseny11 jegyében a nevelő csakugyan lehet szigorú, de jóságos, sőt egyenesen ajánlatos, hogy ilyen legyen. De mit ér egy ilyen szigorú, ám jóságos valaki felnőttek között. A felnőtt em-V 199