Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

FELNŐTTEK NEVELÉSE

I.

Ha egyszer valahol az én véleményem alapján állapítanák meg a szabadmüvelődés körén belül a tennivalók sürgősségi skáláját, egész bizonyosan a felnőnek nevelésének a problematikája kerülne az élre, mert meggyőződésém és eddigi tapasztalataim szerint egyformán azt kellett megállapítanom róla, hogy még az első tapogatózó gesztusokon is innen tartunk valahogy. Olyanokkal is találkoztam, akik egyáltalában nem érzik külön problémának. Ez utóbbiak nagy magukbiztossága optikai csalódáson alapszik, persze, de nem csuda másfelől, ha ilyesminek váltak áldozataivá. Az optikai csalódást ezen a téren az okozza, hogy nevelni az esetek nagyobbik percentjében gyerekeket és ifjakat szoktunk, az ifjúság nevelésének a problémáit pedig minden kor többé-kevésbbé meg próbálja oldani. Korunkban sincs a gyerekekre vonatkozó pedagógiai irodalom körül különösebb zavar.

A baj csak abban a körülményben rejlik, hogy a pedagógia ösztönösen és önkénytelenül alkalmazkodik közegéhez és magától értődőén gyerekekre vonatkozó pedagógiává specializálódott. Német nyelv- és olvasókönyv, francia nyelv- és olvasókönyv, olvassuk különféle tankönyvek tetején, pedig szó sincs róla, nem általában akarnak ezek németül vagy franciául tanítani, hanem tizenegyéves gyerekeket tanítanak németre, franciára. És hogy ne különösen tanításról, hanem általában véve nevelésről beszéljünk, a polgári osztály, a munkásság és a parasztok gyermekeit vegyesen nevelik németül, franciául, bizony még mindig változatlanul polgári világképre.

Elképzelem a felnőtteket esti tanfolyamon, ahogy a színeket tanulják németül és mondják a versikét: Braun ist die Sohle, schwarz ist die Kohle, rot ist das Blut... und wie ist der Hut? Vagy a számnevek elsajátítása közben: Eins, zwei — Polizei, Drei, vier — Grenadier, Fünf, sechs — alte Hex, Sieben, achL — gute Nacht, Neun, zehn — schlafen gehn. Azoknak, akik nem is olyan régen tragikus körülmények között saját szemükkel tapasztalták meg, hogy „rőt ist das Blut“, valószínűleg nem így folytatódik ez az apokaliptikus kép: und wie ist der Hut? Gute Nacht, schlafen gehn: a jó kisgyerekek naponkint megújuló heves vitája a zsarnok szülőkkel, szintén nem felnőttekre méretezelt körítése a tőszámoknak németül. A reggeli mosakodás heroikus vonásai nem különben elhalványodnak, mihelyt a delikvens túlkoros az alábbi mondatokhoz: Die Luft ist kait. Au,

193