Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
gyarság vágj' pedig — ez volt talán a jobbik eset —, értetlenül szemlélt. S a könyv elolvasása után egyszeriben érthetővé válik minden olyan jelenség is, amellyel az ember mostanság nem tud mit kezdeni: úgy látszik, az ellenforradalmi tábor nem okult a múlt tapasztalatain s még mindig fenekedik a Szovjetunió ellen, hazug jelszavak harsogása közepe Lte csörteti kardját s „végső leszámolásra“ készülődik. Két nagj' tanulság következik számunkra ebből a műből: Egy nép sem akarja olyan őszintén a békét és a békés, alkotó munkát, mint a Szovjelunió népe. A másik: minden békét és fejlődést akaró nép helye a Szovjelunió oldalán van. A kőim' legérdekesebb fejezetei kétségtelenül a Trockijról és mesterkedéseiről szólóak. Senki sem hinné például, hogy Gorkij halálának is Trockij az értelmi szerzője: az ő ügynökei gyilkolták meg a nagy orosz írót. De igen tanulságosak azok a fejezetek is, amelyek a Szovjelunió ötödik hadoszlopát felszámoló perekről szólnak. A mű Amerikában jelent meg 1946-ban. Claude Pepper szenátor írt előszót hozzá. Néhány sort hadd idézzünk ebből az előszóból: „E könyv szerzői ismertetik az orosz történelemnek a forradalomtól kezdődő időszakát és ezzel a világot egy kissé az orosz tapasztalatok szemszögéből láttatják velünk. Röviden: megajándékozlak bennünket azzal a ritka adománnyal, amelj're Burns, a költő vágj'ódott és olyannak látjuk magunkat, amilj'ennek az oroszok ismernek bennünket, az ő tapasztalataik alapján. A könyvben oly élénk színekkel ecsetelt szovjetellenes mesterkedés baljóslatú politikájának folytatása elkerülhetetlenül harmadik világháborúhoz vezethetne. Ezért kell mindenkinek, aki őszintén akarja, hogy a világon tartós béke uralkodjék, ezt a könyvet alaposan áttanulmányoznia. Ez a mű legj'en kötelező olvasmánya minden amerikai és brit államférfinak és ugyanezen okból kötelező olvasmánya mindkét ország valamennyi polgárának is. Mély meggyőződésem, ha egyszer a világ nagyobb nemzetei és népei rokonszenwel és igazi megértéssel tekintenek majd egymásra, a tartós békének az emberiség szívében régó La lángoló reménye valósággá válik.“ Kovács Ferenc AGNES SMEDLEY: Kína harci dala (lord. Gáspár Endre, Szikra). Kína egy kicsit terra incognita előttünk. Lin Yu Tang „Egy múló pillanatodból csak annyit tudunk meg, hogy Kínának Japán ugyanaz, mint nekünk a Németbirodalom. Ezért nagj'on meg tudjuk érteni japán-gyűlöletüket. Kosztolányi Dezső kínai versfordításai elé írt előszavából meg azt tudtuk meg, hogy nagyon finom, esztétikailag igen igényes nép a kínai, s hogy verset írni majdnem kötelező náluk mindenkinek. Ez már gyanús volt egy kissé, hisz sokat hallottunk kínai kulikról s bizony nem mindenki tudhat mandarint húzva sokat költeni. Éppen ezért kíváncsian vettük kézbe ezt a könyvet. Több nagyon lényeges dolgot tudhattunk meg belőle. Először azt, hogy ott sem volt olyan egységes a japán-ellenesség, mint ahogy nálunk se mindenki kuruc, még most sem. Csang Kai Sekék, az uralkodó osztály, nagyon sokáig ingadozott, míg végre rászánta magát a harcra a japán invázióval szemben. A saját pozíciójuk sokkal fontosabb volt, mint a kínai milliók érdeke. Másodszor, hogy sokkal inkább szembenállt a Kuomintang a kommunistákkal, mint a japánokkal, még a nyílt háború idején is. A hadsereg nagyrészét lekötötte a Szovjelunió és a kínai Vörös Hadsereg s az Űj Negyedik Hadsereg elszigetelése. Pedig a legőszintébben japánellenes ez a két csoport volt. Érdekes arról is olvasni, hogyan valósították meg Mao Ce Tung és munkatársai, Kína kommunistái reformjaikat egészen önállóan, a kínai viszonyok ismeretében nem külföldi minták alapján, hanem a speciális adottságokhoz képest. Végül harmadszor a legmegdöbbentőbb — s ezt Smedley könyvéből tudtuk meg először, mint szörnyű tényt s nem holmi mendemondát — a kínai nép szörnyű társadalmi helyzete. Ehhez hasonló társadalmi elnyomás talán csak a cári Oroszországban lehetett s a 187
