Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
mi faji alkalmasság vagy alkalmatlanság miatt különbözött, hanem az értékesítés lehetetlen volta meg a földesúri zsarolás tette eleve céltalanná a jobbágyság nagy rétegei számára a termelés minőségi és mennyiségi javítását; kedvező természeti és jogi körülmények közé kerülve pedig magyarok vagy szerbek egyaránt rátértek a gazdálkodás modernebb módszereire. Végül arra is rámutat Ménéi, hogy a reformkor liberális törvényei nem mindig a jobbágyot védik, hanem esetleg a kapitalizálódó nagybirtok érdekeit szolgálják, épp a jobbágy rovására (pl. a tagosítás és legelőelkülönözés). De a jobbágyok javára hozott törvényeket is sokszor a jobbágyok kárára fordították a földesurak, hiszen a törvények értelmezése és végrehajtása a nemesi érdekeket védő megyei hatóságok kezében volt. Az egész rendszernek kellett tehát megváltoznia, hogy a jószándékokból meg is valósulhasson valami; ,,a nagy tömegek sorsán már csak forradalmi átalakulás segíthetett“. Mérei könyve, gazdag példatárával és világos magyarázataival, szinte nélkülözhetetlen annak, aki a 48-as forradalom előzményeire kiváncsi; ajánljuk tehát pl. mindazoknak, akik a Tanács által legutóbb kiadott 48-as vezérfonal problémáiban alaposabban akarnak tájékozódni. Köuendi Dénes SZEKFÜ GYULA: Forradalom után (Cserépfalvi). Ha elfogadjuk ennek a könyvnek a címét, jelentősen bővítenünk kell a forradalom szó fogalmának ismérveit. Forradalom ugyanis Magyarországon a szó se marxi se polgári értelmében nem történt, legfeljebb arról lehet beszélni, hogy az 1945 utáni jelentős változások méreteik és radikálizmusuk alapján forradalminak nevezhetők. Egyébként már csakugyan szükség volt egy eszméltető munkára, amely a legutóbbi háború utáni társadalmi és politikai helyzetünket próbálja megvilágítani a valóságok vonalán. Nem történelemkönyv ez, hanem rangosabbigényű publicisztika és méltatása is csak ezen az alapon igazságos. Igen sok részlete van, amely a magyar nevelőket, illetve munkájukat közvetlenül érdekli. A világ eseményei és jelenségei mind összefüggésben állanak egymással és ma éppen a tanító az, akinek mindenről tudnia kell. A magyar nevelő felelőssége ma felmérhetetlen, munkája tengernyi. Ezért keli ezt a könyvet is elolvasni. Szekfű összefoglaló kísérletének haszna tájékoztató és meggondolkoztató lehetőségeiben ismerhető fel. Találó megállapításait azonban gyakran keveri olyan állításokkal, melyeknek igazsága már első látásra vitatható. Ezen túl: Szekfű könyvében nem annyira az hibáztatható, ami benne van, hanem az hiányolható, ami belőle kimaradt, noha hozzátartozik a krónika teljességéhez. Különben Szekfű láthatóan magáévá teszi azt az álláspontot, hogy átalakuló napjainkban a 'jogos bírálat a szükséges fejlődés erőit gyengíti és ezért mértékkel, kerülő úton alkalmazza a kritika keserű vizét. Lehet erősen vitatni ezt a magatartást; mi például Szekfűnél jobban bízunk a magyar demokrácia erőiben, különösen a feltörekvő népi rétegekben, melyeket a középosztálybeli Szekfű a magyar társadalmi osztályok közül a legkevésbbé ismer. A Szalay—Eötvös ápolta XIX. századbeli magyar demokráciára való visszapillantás a kötet maradandó értékű lapjai közé tartozik, ámbár a vita itt is termékenyítő lehet. (—) SAYERS—KAHN: A nagy összeesküvés (ford. Házy Endre, Szikra). Felbecsülhetetlen értékű, hajmeresztőén izgalmas könyv. Azoknak a nemzetközi, az egész világot behálózó praktikáknak a története, melyek segítségével az ellenforradalmi erők az októberi forradalomtól fogva tönkre akarták tenni a Szovjetet. Hallatlanul nagy előnye a műnek érdekes volta" mellett, hogy egészen tárgyilagos: sem nem tömjénezi a Szovjetet, sem nem gyalázza a szovjetellenes tábort. S ha az olvasó megértése és rokonszenve olvasás közben egyre nő mégis a Szovjetunió iránt," annak csupán a történetírói pártatlansággal felsorolt tények az okai. Számtalan olyan világpolitikai eseményre derít világosságot ez a könyv, amelyet eddig vágj' ellenséges beállításban ismerhetett meg a ma186
