Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
Benedek András a dramaturgiáról szólott, hangsúlyozta, hogy a szabadszínjátszás legfőbb feladata a tehetséges játszók nevelése mellett a közönség nevelése jó darabokkal s tulajdonképpen a klasszikus görög drámaíróktól kezdve minden kor jellemző nagy drámáját be kell mutatnunk ahhoz, hogy a mai darabokat is műértéssel szemlélő közönséget nevelhessünk. Tóth Lajos, az Operaház tagja, az éneklés alapelemeirői tartott előadást. Egyik délután a tanfolyam két csoportban részt vett a Színművészeti Akadémia első és másodéves növendékeinek gyakorlatán, más alkalommal Gobbi Hildának a Nemzeti Színházban tartott csoportpróbáján. Ezek a gyakorlatok kimélyítették a hallgatók rendezői készségét és erős ösztönzést adtak a rendezői szaktudás további elsajátítására. A tanfolyam hallgatói Pesten tartózkodásuk afátt megtekintették a következő darabokat: Mélyek a gyökerek, Zsugori, Dandin György, Kényeskedők, III. Richárd. Az elsőt a megtekintés után többórás vita követte; legmélyebb hatással talán mégis a Moliére darab volt, melynek előadása után (miután Varga Balázs a társalgóban kiállított modern képek között szakszerűen végigvezette a hallgatókat) visszaültünk a nézőtérre s előttünk a Dandin György fordítója, Illyés Gyula és rendezője, Gellért Endre a színpadon mély és tartalmas vitát rendeztek. A vita majd éjfélig tartott és a hallgatók hozzászólásai bizonyították, hogy rendezői szemmel, komoly tanulnivágyással figyelték a darabot. A befejező délutánon Béres Ferenc ismertette a furulyaakciót, népi táncokat rögtönöztek a hallgatók. A látogatási bizonyítvány kiosztásával ért véget a tanfolyam. Az utolsó órában tartott közös értékelés megállapította, hogy a tanfolyam hézagpótló fontosságú volt, a hallgatók megegyeztek, hogy az általuk képviselt műkedvelő gárdák ezentúl csak értékes darabot játszanak és a legjobb darabokat havonta egyszer a Vármegyeházán valamennyi csoportvezető jelenlétében bemutatják és megbírálják. A szabadszínjátszó vezetők körében az egyhetes tanfolyam alatt tapasztalt átalakulás azt a vágyat keltette bennünk, hogy bárcsak az ország valamennyi kultúrgárdájának vezetőjét sikerülne hasonló tanfolyamon hivatásuk nagyságára és a szakismeretek szükségességére ébreszteni. Havas Gábor MIT JÁTSSZUNK? Múlt számunkban megkezdtük színdarab ismertetésünket. Akkor csak magyarokról írtunk, most külföldiekről is, klasszikusokról, maiakról egyformán. Ne is kelljen megjegyeznünk, hogy Moliérenek, Shakespearenek minden darabja örökértéku, tehát valamennyi méltó arra, hogy színpadra kerüljön. Mi a legkönnyebben hozzáférhetőket s a könnyebb eszközökkel előádhatókal mulatjuk be elsősorban. Amit múlt számunkban a színpadról, jelmezekről írtunk, azt változatlanul figyelmébe ajánljuk olvasóinknak: egy-két darab kivételével (Csendháborító, Háry) mellőzhetünk díszleteket, jelmezeket s csak éppen jelölnünk kell őket a legegyszerűbb alkalmatossággal. Kérjük olvasóinkat, hogy megfigyeléseikkel, ötleteikkel, tanácsaikkal legyenek segítségünkre, jó lenne ha állandó beszámolót kapnánk arról: milyen közönségnek mi tetszett, mi nem tetszett és miért? Moliére: A kényeskedők. Vígjáték egy felvonásban. Hét férfi, öl női szereplővel. Színhelye: szoba. Moliére "a XVII. sz. francia irodalmi 172
