Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
a maguk módján a fiatalokat, hogy ne felejtődjenek végleg el azok az értékek. Mikor a művelődés szabaddá lett, azzal együtt megszületet az illetékesség elve és mindenütt érvényesülni akar. A tánctanításra pedig a tánckultúrában ösztönösen benne élők a legilletékesebbek egyelőre: éljenek hát a mi gazdagodásunkra ezzel a jogukkal. — Fontos azoknak a filmeknek iskolákban való bemutatása, amiket eredeti táncokról készítettek, valamennyire ez is pótolja a személyes tapasztalatot és előbbre viszi a tánc fejlődésének ügyét. — A gyermekeknek, mihelyt lehet, tanítsuk meg az eredeti népi gyerekjátékokat, ezek közt nagyon sok a gyerekes táncjáték: így már korán megtanulják a spontán mozgást. Továbbá eresszük őket minél gyakrabban népi táncos közösségbe, mert megfigyelik és ellesve megtanulják a táncokat, szinte észrevétlenül vérükbe megy, fülükön-szemükön keresztül a zene, tánc, ritmus, mozgás. — Ami az önálló tánckreációkat illeti, véleményünk szerint még azoti a fejlődési fokon vagyunk népi tánc szempontjából, melyen csak a hiteles, egyszakaszos táncokat tudja élvezni népünk. Egyszakaszos táncon nem egyetlen figurát értek, hanem egy teljes táncot, amiben több figura egymás után, különféle variációban szerepel. Például: kónyi verbunk, juhásztánc, mezőkomáromi kanásztánc, kúnszentmiklósi süveges, slb. (Ügy érLendő ez, mint ahogy zenei életünk ébredésének kezdetén csak a zeneileg egyszakaszos darabokat, a népdalokat tudta a nép is élvezni, mert annál maradt el a 17. században. Csak lassan kezdi élvezni a kánont, kórust.) Ha táncainkból minél többen, minél többet megtanulnak, közösségeink vérébe ivódik tánc-formanyelvünk. Most még korai az önálló kreáció: közösség nélkül az egyes ember vakvágányra tévedhet, esetleg a nép ösztönös hagyományaitól idege« lesz, amit csinál s a megindult sarjadás ismét megakad és nem enged később sem az egyetemes modern tánc színvonalára eljutnunk. Komlósi Sándor SZABADSZINJÁTSZÓVEZETŐK TANFOLYAMA Egyre terjed a szabad művelődés láza, de még mindig hatalmas tömegek érzéketlenek a művelődés minden élvezetével, hasznával szemben. Ezek a tömegek napi munkájuk után legfeljebb csak szórakozásra kaphatók és ha nem akarjuk kézlegyintéssel elintézni művelődésük ügyét, akkor szórakozásuk nemesítésével kell törődnünk. Színház és rádió, mozi és film egyaránt terjeszthet mételyt és kultúrát. De míg az intézményes szórakozásoknak a kultúra szolgálatába állítása pozició-harcot, kapitalista érdekek letörését, nagyvonalú és — sajnos, elég lassú — társadalmi mozgalmat jelent, addig' a szabadszínjátszás területén gyors és közvetlen eredményeket érhetünk el. Ezekkel a gondolatokkal szervezte meg Pestvármegye Szabadművelődési Felügyelője Budapesten egyhetes tanfolyamát a vidéki szabadszínjátszó csoportok vezetői részére. A tanfolyam célja kettős volt: 1. Helyes társadalomszemléletet kialakítani, mely a magyar társadalom fejlődésében világosan felismeri a kultúra, ä kultúrában pedig a szórakozás, közelebbről a szabadszínjátszás feladatát. 2. Ablakot nyitni a műkedveléshez szükséges szakismeretek óriási területére, hogy a vezetők és rendezők kedvet kapjanak a további önművelésre és így a darab válasz tás és rendezés területén mielőbb megtalálják a helyes utat. Az első célt Gombos Ferenc, Oláh István, Victor János, Gál István és Havas Gábor előadásai szolgálták. Az előadások és az azokat követő viták megvilágították a műkedvelés jelentőségét, a művészet és társadalom, színház és társadalom összefüggését, tisztázták a közönségnevelés 170
