Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

igényessége is folyton nő, nemsokára már nem fogad semmi utánzatot vagy giccset; maguk a táncosok pedig ezen közben megerősödtek öntudatukban, látván, hogy milyen sokan vannak mindenfelé és milyen nagy szeretettel fogadják őket mindenütt.

Ha a részletekre térünk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy sok olyan csoport és szólótáncos szerepelt, akik nem erre az alkalomra tanulták táncukat, hanem életük szerves része volt az eddig is. A verseny csak alkalmat adott nekik arra, hogy jókedvük művészetéből megmutassanak valamit. Ezek látásakor valóban zavartalanul gyönyörködtünk: nem látszott erőlködés, a zene és tánc összhangban volt, a lányok még véletlenül sem táncoltak férfi figurákat, a viselettel sem volt baj, most is élő, otthoni táncokat hoztak, egyszóval nem kótából járták, hanem vérükből. Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb ilyen csoport vagy táncos faluról jött: a nép a maga ügyének tekintette a versenyt. Hogy nem mindig ezek jutottak be első helyekre, azt az okozza, hogy még a bírálók sem mind tisztázták a népi tánc elbírálásának egyseges szempontjait.

Faluról, városból, üzemből, iskolából egyaránt felléptek olyanok is, akik most vágtak neki a feladatnak, hogy a népi táncokat megtanulják és terjesszék. Hál’ Istennek, a várakozáson felül sokan voltak ilyenek: ez a nagy szám bizonyítja, hogy a népi tánc felvirágzása megindult. S mivel "sokan voltak, a. népi táncok tanítására nagyon sok tanulsággal szolgáltak. Ezeknél a kezdőiméi a legfőbb hiba, és ez mindegyikükre áll, hogy ők maguk sohasem láttak parasztembert táncolni, nem nyűgözhette le őket az a könnyed és mégis robusztus, elegáns és mégsem légies stílusú mozgás. Arról pedig, hogy ezek a versenyben szereplők úgy tanulták volna el táncukat, valaki született táncostól, sajnos, szintén nem beszélhetünk. így a mozgásukon rengeteg még a javítani való, ha ugyan természetes táncmozgásúakká lehet őket még tenni. Ez a romlás pedig onnan ered, hogy eltekintve néhány országos hírű népitánc-tanítótól (akik munkáján azonban erősen érzik a ballet hatása), még a Láncokat tanítók sem láttak népi táncot. Még egyszerkétszer sem láttak, nem hogy vérükbe, ösztönükbe ivódhatott volna az a mód, ahogy a népi hagyomány őrzi a táncstílust. Ha pedig e nélkül, a saját élmény és személyes tapasztalat nélkül kezdik a népi táncok tanítását és tanulását, a könyvben leírt Lánc, akár táncírással, akár szavakkal és ábrasorozattal rögzítik is, nem elevenedik meg, nem telik meg az eredetiséghez szükséges lélekkel. Látszott a láncukon: nem spontán kedvből járták, nem örömükben játszottak-ugráltak egy verset, hanem robotoltak, kínosan vigyáztak, hogy el ne tévesszék; zenéjük is mindenféle összeszedett egyveleg volt, csak ritkán hallottunk furulyát, tamburát, klarinétot; ruhájuk sem falusi volt. kevés kivétellel. Az ilyen csoportnak mindegy volt, mit tanul meg a könyvből, persze nem is környékbeli táncot keresett, hanem valami mutatósat. így aztán már vannak a népi táncok közt is slágerszámba menők, amiket szinte a megúnásig gyakran járt el más-más csoport. Sokszor pedig egyes táncfigurákból kreáltak táncot s ezt ldssé balettes, szentimentális mozgással előadták.

Összeállítottuk a kezdet tényeit, a bíztató eredményeket meg a hiányosságokat; próbáljuk felvázolni a jövő teendőit is. Legfontosabb, hogy minden erőnket a tánchagyomány gyűjtésére állítsuk be;. Kettőt érünk el egyszerre: össze is gyűjtjük így ezeket a még fellelhető kincseinket s ugyanakkor az ifjúság közvetlenül a paraszt emberektől tanulja meg a láncot. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy sokkal több helyen étnek még a tánchagyomány őrzői, semmint gondolnánk. Szinte minden harmadik-negyedik faluban van egv-két ember, akitől lehet gyűjteni és tanulni, ha töredéket is, de eredeti stílusban. A hű és pontos gyűjtés és tanulás minél szélesebb körűvé tétele nagy lendületet adhat a népi táncok hitelesebbé és művészibbé válásának: ha vajaki már saját tapasztalatszerzés után tanul meg könyvből másként hozzáférhetetlen táncot, az is hamarabb telik meg éleLtel ilymódon. Azokat a táncosokat pedig, akik még örökölték az öregeb!>ektől a táncaikat, arra kérjük, tanítsák

169