Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
fog nehezedni. És ez a vad sejtés rajt van az ábrázatán is...“ S nem ok nélkül panaszkodik s fél Petőfi... A minisztérium tagjai is mind gyakrabban tapasztalják keserűséggel a bécsi reakció hatalmát. Hiába közölte pl. a magyar kormány a magyarországi főhadiparancsnokságokkal, hogy a törvények értelmében rendeleteket ezentúl csak tőle és nem Bécsbőt kapnak, azok megtagadták az engedelmességet, arra való hivatkozással, hogy Bécsbőt nem kaptak még ilyen értelmű utasítást. így áll a kormány a hadsereggcL S az államkassza? Kossuth Lajos közzétesz egy kimutatást, mely szerint az 1847/48-iki évre előirányzott 11,567.748 forint magyar kincstári jövedelemből eddig mintegy 8 millió már befolyt a pénztárba, de abban mégis csak 400.000 forintot találtak, mert *1,100.000 forint közigazgatási célokra fordíttalott, 6,200.000 forintot pedig Bécsbe szállítottak, illetve a bécsi kormány céljaira adtak ki. S jelentkezik már az egyenetlenség is. ,,A Pilvaxban voltam ma — írja Tompa Mihály Aranynak április utolsó napjaiban — s ott hallgattam a politikai disputákat két órán át, de az igazat megvallva, szomorú híreket hallottam. Senkinek sem tetszenek az állapotok. Azt mondja Petőfi, hogy a minisztérium gyöngye és sokat mulaszt s ha ez még egy ideig így tart: az ünnepelt férfiak elvesztik régi lekinléiyöket. Petőfi és Vasvári különben is neheztelnek Kossuthra, aki állítólag nem akarja őket komolyan venni és egy társaságban így nyilatkozott róluk, hogy: az ilyen szenvedélyes, pezsgő vérű, meggondolatlan fiatal legények után nem szabad indulnia egy komoly politikusnak sem...“ Egymásután jönnek a hírek a fellázíLott nemzetiségek mozgolódásáról is. Április 20-án Karlócán egy gyűlés kimondja a szerbek elszakadását az országtól. Újvidéken összetépik a magyar anyakönyveket s Karlócára vonulnak Rajasics érsekhez, ki a nép kívánságára nemzeti gyűlést hirdet május 13-ára. Néhány nappal rá Nagykikindán játszódnak le véres események. Vita volt *a birloktalan szerb parasztok s a hivatalnokok között a kincstártól bérelt majorsági földek felosztása körül. A tanácsterembe tódult nép a földek új felosztását követeli. A tanács huszárszázaddal kergeti szét a népet, azok azonban kaszákkal, villákkal felfegyverkezve visszajönnek s kiverik a városból a huszárokat, akiknek lőfegyverük nem volt. A hivatalnokok is elfutnak, csak kettő marad otthon, akik szerb származásukban bíznak, Csuncsics és Izakovics név szerint. Az urakra megdühödött nép azonban mindkettőt kegyetlenül agyonveri. Ugyanazon héten Óbecsén is megtámad a tömeg egy szerb születésű nemest, a megye volt követét, mert magyarul szónokolt s nem akart szerbül beszélni a sokasághoz. Nagynehezen ugyan megmenekül, de a tömeget nem lehetett már fékezni, lerombolják a tanácsházat s gyújtogatnak. A rombolás színhelyén katonasággal megjelenő királyi biztos statáriális úton elítél és azonnal kivégeztet hét embert, többeket pedig bezárat. Ezekkel az eseményekkel egyidőben, április 25-én Jellasics kiáltványt intéz a horvát néphez, melyben bejelenti, hogy Horvátországnak, Szlavóniának és Dalmáciának közigazgatási kapcsolata Magyarországgal megszűntnek tekintendő. S lépten-nyomon hangoztatja a bán, hogy amit Magyarországon a király engedett, azt tőle a nehéz körülmények között mind erőszakkal csikarták ki. ö azonban majd a hű horvát nemzettel s az intésére váró határőrséggel császárját megmenti s visszaszerzi elrabolt hatalmát. Ilyen körülmények között persze hasztalan hívta Batthyány a bánt Pestre tanácskozni. Széchenyi egyelőre elemében érzi magát minisztériumában. A főváros Duná-partjai rendezésének tervével foglalkozik, hogy megakadályozza a gyakori s legutóbb 1838-ban oly tragikus árvíz pusztítását. Konzorciumot akar alakítani egy gőzmalom építésére. S az állandó híd is épül, Pesten felhúzták már- a láncokat is. Igaz, a közönség azért szidja az Angliából hozott mérnököket, kik már 10 esztendeje dolgoznak s még csak idáig jutottak. Április végén Pestre érkezik Liszt Ferenc. A pesti német színház csődbe jut, a német színészet Pesten megbukott, a színházat bezárják. 163
