Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
“T A balázsfalvi népgyűlés a szó legtisztább értelmében „igazi“ népgyűlésnek tekinthető. X szónokok minden szavát a tömeg helyeslő vagy hurrogó közbekiáltása szakítja meg. A hiteles jegyzőkönyv tanúsága szerint ilyen mederben folyt a balázsfalvi gyűlés: Szónok: Szabadság! egyenlőség! testvériség! az amiért küzdünk. Testvérek, rómaiak! szabad-e a jobbágyi Kiáltás: Nem! Szónok: Fel kell hát szabadítani, ügyei Kiáltás: Fel! Szónok: Egyenlők vagyunk-ei Kiállás: Nem! Szónok: S azzá kell tehát lennünk, ügyei Kiáltás: Igen! Szónok: Rómaiak! akartok úgy-e szabadok lenni? Kiáltás: Igen! Szónok: Nem lesz ezután sem úr, sem szolga. Éljen az egyenlőség, éljen az oláh nemzet! Kiáltás: Éljen! Szónok: Erdély nemzetei ezután egymás mellett mennek, nem egymás után, úgy-e rómaiak! Kiáltás: Ügy van! Barnutiu Simon az oláh nyelv jogainak a védelmében saját nyelvi törekvéseinkre apellál, amikor ezeket mondja: „Mit mondanának a magyarok, ha ismét trónra lépne egy József császár, aki így szónokolna nekik: Magyarok! itt a szabadság korszaka és én azon filozófiát- emelem törvénnyé, melynek elve az, hogy legyetek mindnyájan szdbadok, beszéljetek amit akartok, de csak németül, emeljetek iskolákat és tanítsatok, de csak németül, építsetek színházakat, tegyetek és írjatok bármit tetszéstek szerint, de csak németül, vessétek el nemzeti öltözeteteket és műveletlen nyelveteket, mert így kívánja az állam egysége és üdve, hogy csak egy nyelv legyen az iskolában és a Színházakban, a családokban és köztereken, a templomban és a vármegyén. Vájjon nem emelnének-é a magyarok ismét akasztófát, hogy kipellengérezzék a német viseletét?“ Kz igazság kedvéért meg beli említenünk, hogy nemcsak magunk tehetünk róla, hogy ezen világos beszéd nem jutott ei hozzánkig és nem éreztük meg benne a közös sors egymás felé taszító .kérlelhetetlen parancsát. A kölcsönös sérelmeket, és a vélt sérelmeket is, mind két félről a szenvedélyek még jobban eltorzítják és Bécs minden alkalommal igyekszik a mélyülő szakadékot a maga részéről még mélyíteni. A nemzetiségek számára nagyon keserű lecke volt az a felismerés, hogy végeredményben az osztrák reakció karmaiba sodródtak és a szép ígéretek füstbe szállásával, ugyanolyan elnyomott helyzetbe kerültek, mint amilyenben voltak forradalmaik megkezdése előtt." Avram Jancu épp olyan bujdosó lett, mint a mi forradalmunk radikális irányba terelője, Kossuth Ijijos. Az igazságról Avram Jancu jelmondata rántja le a fátylat: Nu ered neamcului. Ne higyj a németnek. Valóban hiszékenységünknek lettünk áldozatai negyvennyolcban, s a gyarmatosítók nagy árat fizettettek velünk hiszékenységünkért. Komjáthy István 158
