Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

addig, míg az oíáhság nem fog mint alkotmányos nemzet az országgyűlésen követei által képviseltetni, ellenkező esetben óvást teszen".

Elfogultság nélkül állapíthatjuk meg, hogy nemzetiségeink márciusi mozgalmai a miénkéhejz hasonlatosan forradalmi megmozdulások voltak. Míg mi az osztrák császári abszolutizmusban láttuk fejlődésünk, előmenetelünk főakadályát, addig nemzetiségeink bizonyos mértékig előmenetelük akadályát a nyakukon ülő és Bécset alázatosan kiszolgáló magyar főnemességben és nagybirtokos nemességben látták. Es ebben a felismerésben nem is tévedtek valami nagyot. Hamarosan észrevették a nemzetiségek (és ezt a márciusi ifjak is észrevették és ki is nyilatkoztatták), hogy a magyar átalakulás nem olyan tempójú és nem olyan mélyreható, mintahogy azt az első pillanatban remélették, amelytől az ő* sorsuk jobbrafordulását is joggal elvárhatták volna.

Köztudomású, hogy a magyar kormány egyáltalában nem szándékozott radikálisan tovább vezetni a forradalmat. Semmitől sem irtózott jobban, mint a szélesebb népmozgalmaktól s a füle mellett eresztgetle el a márciusi ifjak azon követeléseit, hogy a „rend“ mindenáron való biztosítása helyett a falukra menjenek agitálni és a jobbágyságot próbálják megnyerni maguknak. De lehetett-e egyáltalán remélni gyökeres újítást olyan kormánytól, amely a kinevezett 51 főispán közé majdnem 20 grófot és bárót juttatott be? Ahelyett, hogy a nép mozgolódását felhasználnák és arra támaszkodnának, á jobbágyság megmozdulásait „lázadásnak, rebelliónak“ minősítik. Furcsa forradalom az, mely a nép ellen rendszabályokat alkalmaz, ilyen rendszabályok kibocsájtásával kezdi el működését. Április 20-án az összes miniszter aláírásával rendelet jelenik meg a népgyűlések tartásáról: „Nemtelen bujtogatók következtében ß közcsend, a szeméti] és vagyonbiztonság tegnap botrányosan megháboríttatott. Vannak, akik a népgyűlések szabadságával visszaélnek..írja a rendelet. Állítólag a Bécs zsoldjában álló közcsendháborítókat igyekszik ártalmatlanná tenni c rendelet, de ugyanilyen indokolással indítanak harcot a nemzetiségek csendháborítása ellen is. E rendelet inkább a főnemesség és nemesség érdekeit látszik szolgálni. Május 2-án a belügyminiszter a megyék és kerületek kormányzóihoz körlevelet intéz, melyben egyenesen magasztalja a földesurak nagylelkűségét: „A földesurak átadták a népnek, mi a nép kezén volt. Átadták önkényt, h-aízafiságból, a haza és nép erejének érdekében. És a földesurak nemes ajánlatához később a király akarata is hozzájárulván, a tett eképpen megkoronáztatott. De a kezdet dicsősége a földesuraké, jutalmát, áldásait, következményeit aratni fogja a nép, mely most lett szabad földének szabad birtokosa.“ Ügy látszik azonban, a „nép“ nem volt ilyen határozottan meggyőződve a földesurak nagylelkűségéről s az ígéreteket megunván, a tettek mezejére lépett: egyszóval. a forradalmat komolyan ke.zdi megvalósítani. Megtagadják a robotot és a dézsmát, itt-ott földet is kezdenek osztani. Erről viszont már nincs olyan jó véleménnyel a „forradalmi“ kormány belügyminisztere, mint a földesúri viselkedésről: „De találkoztak, kik részint a más vagyona utáni bűnös szomjúságnak, részint nemtelen bujtogatásna'k engedvén, még azt is elmerészelték foglalni, ami a földesúré maradt. Ezek az erkölcs és vallás Szent parancsait hágják át. Ezek háládatlanok az isteni gondviselés iránt. Ezek megérdemlik, hogy megbüntellessenek.. . Valóban, amint váratlan, ágy sajnálatos, hogy éppen midőn földjének urává lett a nép, nemhogy szorgalmát kettőztél né, hanem zavaroknak, rendetlenségeknek, erőszakos foglalásoknak engedi magát által. A mezei szorgalom és munka igen számos vidékeken fennakadt... Oda fog hatni ön, szükséges esetekben közvetlen tekintélyével is, hogy a nép szorgalmasan mívelje a maga földeit.“

Az egykorú lapokat olvasva mind több és több hír bukkanik élőnkbe ispánok bolozásairól, erőszakoskodásairól s mind gyakrabban bukkannak fel hírek a magyar jobbágyság ellenállásáról, forradalmi megmozdulásairól. íme nemcsak a magyar ifjúság és nemcsak a nemzetiségek voltak elégedetlenek, elégedetlen a forradalom lagymatag menetével a magyar nép is, és ha szerit ejtheti, kifejezésre juttatja nyugtalanságát.

Amíg Pesten az ifjúságot sikerült elhailgattatnia a kormánynak és

156