Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

— Bon jour, citoycn Széchenyi! — köszönt új módi köszöntéssel — jónapot Széchenyi polgártárs! — ahogy a nagy francia forradalomban volt szokás.

A gróf utánanézett s visszaköszönt:

— Bon soir, citoyen Sansculott: Jóestét, „Gatya“ úr!

Nálunk nem nadrágtalanok, hanem egészen gatyások voltak a felszabadításra váró népek.

Széchenyi nyugodtan ment a klub termébe, benyitotta az ajtót és ahogy végignézett a sápadt, didergő, gyomorrontásos mágnásokon, szarkasztikus mosolygással köszöntötte őket:

— Dicsőséges nagy urak hát hogy vagytok?

Ezen a napon volt a szavazás a jobbágyság felszabadításáért.

Egyetlen szó, egy ellenmondás nélkül ment keresztül a javaslat. Pedig ha a Petőfi verse nincs, akkor legalább is ellenzéke lett volna, ha még akkora is volt a rémület a bécsi események miatt.

Deák Ferenc mondta:

— Nem kellett Pozsonyban forradalmat csinátnil Mire lett volnaf Mindent elvégzett a bécsi forradalom, mert azok az elemek, amelyektől függött a jobbágyság jogainak megadása, Bécsben annyira megrémültek s annyira begyulladtak, hogy nem kellett őket még kapacitálni sem. Bécsben a nép lázadt fel: Pozsonyban a mágnások hallgattak el.

A magyar revotuciót, a magyar dicsőséges forradalmat két név hajtotta végre: Petőfi Sándor, meg Rózsa Sándor.

Az indítványt Kossuth Lajos tette meg s a roppant többséget az ő szelleme hozta be, de hogy semmi kisebbség sem volt, ez még nagyobb jelentőségű: s ezt a nép lelkének fiai vívták ki.

MÓRICZ ZSIGMOND

MI ÚJSÁG?

Melynek Európába nálunk Végződik el sugara.

Mi újság van a hazábanV Minden által tudatik,

Egünkön egg régen látott Üstökös mutatkozik:

A rég bujdosó szabadság Számkivetett csillaga,

Pedig mily kedves sugárú Boldogító csillag ezt Az ember ha látja, szinte Szabadabban lélekez.

Csak az a baj, hogy sokáig Még sehol se mulatott,

Nálunk is volt már egyszer, de Csak keresztül utazott.

Mily gyönyörű ez a csillagl Nézi ifjú és öreg;

Sokan már el is felejték,

Sok nem is ismeri meg.

Haj mert nagyon régen táták Legeslegulószor őt Hetedik öregapáink Háromszázzal ezelőtt!

Sokan azt mondják felőle,

Hogy őt a nap kergeti,

Mely a többi csillagoknak Sugarát irigyeli.

De ez oly nagy, oly erős, hogy A nappal megütközik S ha legyőzi, soha többé Tőlünk él nem költözik.

Sugarát hozzánk a földre Szabadon eresztheti.

Akkor aztán minden csillag Mely az eget ellepi,

Szabadság, egyenlőség lesz Égen, földön mindenütt; Vigyázzunk, ez ütközetnek Nagy órája mostan üt...

VAJDA JÁNOS

(1848)

154