Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
— Bon jour, citoycn Széchenyi! — köszönt új módi köszöntéssel — jónapot Széchenyi polgártárs! — ahogy a nagy francia forradalomban volt szokás. A gróf utánanézett s visszaköszönt: — Bon soir, citoyen Sansculott: Jóestét, „Gatya“ úr! Nálunk nem nadrágtalanok, hanem egészen gatyások voltak a felszabadításra váró népek. Széchenyi nyugodtan ment a klub termébe, benyitotta az ajtót és ahogy végignézett a sápadt, didergő, gyomorrontásos mágnásokon, szarkasztikus mosolygással köszöntötte őket: — Dicsőséges nagy urak hát hogy vagytok? Ezen a napon volt a szavazás a jobbágyság felszabadításáért. Egyetlen szó, egy ellenmondás nélkül ment keresztül a javaslat. Pedig ha a Petőfi verse nincs, akkor legalább is ellenzéke lett volna, ha még akkora is volt a rémület a bécsi események miatt. Deák Ferenc mondta: — Nem kellett Pozsonyban forradalmat csinátnil Mire lett volnaf Mindent elvégzett a bécsi forradalom, mert azok az elemek, amelyektől függött a jobbágyság jogainak megadása, Bécsben annyira megrémültek s annyira begyulladtak, hogy nem kellett őket még kapacitálni sem. Bécsben a nép lázadt fel: Pozsonyban a mágnások hallgattak el. A magyar revotuciót, a magyar dicsőséges forradalmat két név hajtotta végre: Petőfi Sándor, meg Rózsa Sándor. Az indítványt Kossuth Lajos tette meg s a roppant többséget az ő szelleme hozta be, de hogy semmi kisebbség sem volt, ez még nagyobb jelentőségű: s ezt a nép lelkének fiai vívták ki. MÓRICZ ZSIGMOND MI ÚJSÁG? Melynek Európába nálunk Végződik el sugara. Mi újság van a hazábanV Minden által tudatik, Egünkön egg régen látott Üstökös mutatkozik: A rég bujdosó szabadság Számkivetett csillaga, Pedig mily kedves sugárú Boldogító csillag ezt Az ember ha látja, szinte Szabadabban lélekez. Csak az a baj, hogy sokáig Még sehol se mulatott, Nálunk is volt már egyszer, de Csak keresztül utazott. Mily gyönyörű ez a csillagl Nézi ifjú és öreg; Sokan már el is felejték, Sok nem is ismeri meg. Haj mert nagyon régen táták Legeslegulószor őt Hetedik öregapáink Háromszázzal ezelőtt! Sokan azt mondják felőle, Hogy őt a nap kergeti, Mely a többi csillagoknak Sugarát irigyeli. De ez oly nagy, oly erős, hogy A nappal megütközik S ha legyőzi, soha többé Tőlünk él nem költözik. Sugarát hozzánk a földre Szabadon eresztheti. Akkor aztán minden csillag Mely az eget ellepi, Szabadság, egyenlőség lesz Égen, földön mindenütt; Vigyázzunk, ez ütközetnek Nagy órája mostan üt... VAJDA JÁNOS (1848) 154