Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
a forradalmat, s az aulikusok és pecsovicsok győznek. Kétezer ember azonnal indulni akar. Rögtön fogadjunk gőzhajót nekik. Ki is mentünk a hajóhoz és ott várakoztunk, míg előállítottak egget, végre jön egy pincér s a szervétájával csapkodva kiabálja: — Auf, edle Magnaten, das Dampfboot ist dal Mindenki nevetett. Különös volt, hogy rémület és a kacagás minden pillanatban egymást váltotta. Másik fiatal mágnás avval robbant közéjük: — A Zuckermandlin ölik a zsidótI Fanyar nevelés. — Az én jó zsidóimat, kéhlek. Csupa hála vagyok velük szemben, ha szükség van, kihez fordul az ember, ha nincs zsidó? — Pesten revolutiot A hatvani utcai Länderer nyomdából kiindulva a sajtószabadság tényleg proklaináltatotl. Táncsicsot kiszabadította az ifjúság. — Petőfi negyvenezer paraszt élén áll a Rákoson1 Csupa hihetetlen hírt Néma csöndI — Dieser Peloefi, dieser Petoefi, — dadogta s felmutatta a papírt, amit valaki elkapott tőle s olvasni kezdte az első sorokat: Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a nyakatok? A mágnás ifjak felhördültek s elrettenve nevettek össze. — Ez mi vagyunk? Űj divatú nyakravaló készül most számotokra... nem cifra, de jó szoros! A kaszinóból mindenki odatorlódott A komoly, idősebb liberális mágnások, akik maguk közt a legfontosabb tennivalókat beszélték meg, szintén előjöttek s szivarozva állottak be a csoportba. A fiatal felolvasónak éles nagy hangja volt s minden szó duplán félelmesen sikított a fülükbe. Tudjátok-e mennyit kértünk titeket, hogy irántunk emberiek legyetek, vegyetek be az emberek sorába?... Riniánkodott a szegény nép s hiába! — De hol a rendőrség? Hogy merészel valaki ilyen láziló hangonflll — Ez mégis sok! — Még csak ezután jön a javat — mondta a dadogó fiatal mágnás, aki a papírt hozta. Állatoknak tartottátok a népet: hátha most mint állat fizet linéktek? Ha megrohan mint vadállat bennetek s körmét fogát véretekkel festi meg? — Das ist Skandalt Ez nem türhetől — El vagyunk késvei De elveszett az egész dolognak a humora. A verssorok, meghazudtolták, amit az emberek a versről tudtak. Hogy a vers, a költemény az érzelmek kifejezése, líra, epika . . . Szavak! Ez itt tűzvész, gyújtogatás. Ha ezt hallani fogják az emberek, kész a lázadás . .. Borzasztó... Ki a síkra a kunyhókból, Milljomok! Kaszát, ásót, vasvillákat fogjatok! Az alkalom maga magát kínálja! Ütött a nagy bosszúállás órája. Nem lehet elképzelni, hogy ezek a főurak, akik egész ételükben, bármit is tettek, csak tiszteletben, sőt szinte imádatban részesültek a nép részéről s ha gyűlölet volt a hátuk mögött, azt ők mosolyogva szinte előnynek fogták fel s úgy tartották, hogy kell is egy kis gyűlölet is az emésztéshez. Hogy ezek a Petőfi versét soronként mint puskalövést, 151
