Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
bombát, robbanást érezték. Erre még eddig a magyar históriában példa nem volt. Elvégre az ember liberálisnak liberális, de mágnásnak is mágnás, kéhlek alássan. Ezer évig híztak rajtunk az urak... Minden sor borzalmasabb és irtóztatóbb. Most rajtok a mi kutyáink hízzanak! Nem lehetett tovább olvasni. Maga a felolvasó nem hitt a szemének. Lehetetlen, hogy ez a sor le legyen írva. Tollal, tintával, ahogy a szerződést írják, amit meg kell tartani, ahogy a törvényt, amit végre kell hajtani. Csak eddig szerződést és törvényt csak a birtokban lévő hatalmasok érdekében írta s ez . .. Vasvillára velük, aztán szemétre, Ott egyék a kutyák őket ebédre!... Van még ebben az országban élet, igazság, rend? jog?... Hát ezt a gazembert még nem akasztották fel? Éz él? Lehetetlen. — Elég! Eláll! Valaki kitépte a felolvasó kezéből a papírt és széttépte. — Nem kell széttépni, Violencial A nádorhoz! Az ítélőbíróhoz! — És még ezt az embert dicsérte Széchenyi! Ezt tekinti fiának! Dühöngő kavargássá változott a terem. De mikor már csillapodni kezdett a felhevült hangulat, mintha új tűzzel akarnák felgyújtani a hamvadni kezdő parázst, valaki berohant: — Petőfi negyvenezer kaszás paraszttal áll a Rákoson! Hirtelen némaság. A legfontosabb kérdés e napokban az volt, hogy miként fognak megoldatni az úrbéri viszonyok? nem fogják-e az izgatok a parasztokat a nemesség ellen uszítani? s mi lesz a nemzetiségi parasztokkal? A főárak nagy részének csupa tót, oláh, s más nemzetiségű jobbágysága volt és ott semmiképpen rendet fenntartani nem fog lehetni soha, csak drákói rendszabályokkal, katonasággal, fegyverrel... Kóválygó kétségek kerülgették a főurakat. Ha Bécsben is megtörténhetett, a császár rezidenciáján, a szörnyűség, mi lehet akkor idehaza? Metternich nemcsak lemondott — ami utóvégre méltó és helyes áldozat a tömeg fellázított szenvedélyének lecsillapítására, de házát kirabolták, lerombolták és felgyújtották! Mindenki saját bőrén érezte ugyanezt a végzetet. Nem volt a főurak közt senki, aki saját otthoni öttömösi, vagy balassafertelmesi kastélyát ne tudta volna elképzelni lángok között. Még soha nem gondoltak arra, hogy ennyire ellenséges és idegen elem között élnek. Hiszen ezek a parasztok, ezek a soha észre nem vett, figyelembe nem részesített jobbágyok, ezek mint feldüMtett vadak nyüzsögtek képzeletükben ... Kell, igen kell a felelős minisztérium, hogy legyen egy legmagasabb szerv, amely elégtételt adjon nekik a sérelmekért, károkért s megoltalmazza őket a veszélyektől. Meg kell hozni az elodázhatatlan törvényeket, részben hogy kicsit lecsillapítsák a mohot, részben hogy megkötözhessék, mint az elszabadult veszett kutyákat. Szóval a „Kis Casinó“, a szabad gondolkozású mágnás ellenzék is teljesen és tökéletesen fel volt fordulva. Mi lehet akkor a Nagy Casinóban, a konzervatívoknál. A fiatalok hamar felül kerekednek az érzelmeken s a fiatal mágnások kajánul elhatározták, hogy a Petőfi verset elviszik a felsőbbetchez. Hadd örüljenek azok is. Két tagot mindjárt ki is választottak, mind a kettő természetesen a legnagyobb családok gyermeki voltak, akiknek apjuk, testvérük, bátyjuk, minden rokonságuk a Casinóban volt. K A Kis Casinóba jártak a nagy nevek közül gróf Batthyány Lajos és Kázmér, gróf Teleki László és Domokos, gróf Vay Károly, gróf 152
