Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
POZSONYI MESE A liberális mágnások klubjában a Kis Casinóban éppen azt magyarázta gróf Miggay Pista, hogy mi is az a „pecsovics“ szó. — Kéhlek alássan, először is „aulikus“ az, akinek a világon semmiféle politikai meggyőződése nincs és közpályán tisztán az udvah és a felség személye körüli befolyás segítségével akar és tud felemelkedni. Régen ezeknek a száma légió volt... kilenc évvel ezelőtt pedig 1839-ben Tolna megyében a követválasztás igen erős korteskedésekkel folyt. Két követfelölt volt, egyik Bezerédy István, a másik Perczel Móricz. . . Nos kéhlek a conservatív párt vezére gróf Fesletich Rudolf volt, aki ,,Júlia“ majorjában nagyszerű tanyát rendezett korteseinek. Ebben a Júlia majorban a kortesek felett a grófnak Petschovitsch nevű tiszttartója gyakorolta a főfelügyeletet. Petschovitsch ivar ein treuer Diener seines Herrn s olyan jól tartotta a korteseket, hogy ezek egyszer csak kéhlek alássan nem éljenezték többet se Bezerédyt, se Perceit, se Fesletich grófot, hanem ahányszor meglátták ezt a tiszttartót, azonnal elkezdtek ordítani, hogy: „Vivát Pecsovics“. A mágnások, kivált a fiatalabbja nagyon nevetett. Egyáltalán igen derülten indult a reggel a klubban. — El lehet mondani, amit jó anyám szokott ránk kiejteni, ha ilyenkor, mikor sírni kéne, kacagni kezdünk, hogy: „Vesztit érzik ezekl“ A klubban a korai órát tekintve már igen sokan voltak. Voltak, akik arról beszéltek, hogy 1845-ben s 46-ban mily rendkívül rossz termés volt s a tavaszi jelek azt mutatják, az idén sem lesz jobb. — Legalább ára lesz a termésnek — mondta egy mágnás. — Pest vármegyében akkor 22 bankó forinton alul nekem nem lehetett kapni egy mérő búzát. Báró Podmaniczky Jánosnak tele voltak vermei s még annyiért sem adta. És a vármegye mit tett1 Feltöretle a vermeket, szétmérette a búzát kéhlek s a begyűlt pénzt átadta a bárónak. — Rémest S ezt tette volna a vármegyei — Igen, el lehet gondolkozni az önkormányzat eme ténye felett. — De még szomorúbbak a viszonyok Beregben és Ügocsában — vetette közbe másik fiatal mágnás. — Ha ezekről beszélünk éppen olyan, mintha Kelet-India valamelyik tartományáról lenne szó. Ezért alapítottunk egy felfedező társaságot mi ketten Béla barátommal s a nyarat avval töltöttük s még a telet is, farsang végéig, hogy az ország különböző vidékeit megismerjük, mint utazók és világokat jelentő kalandokat szerezzünk. Bejártuk kéhlek alássan Tolnát, Baranyát, elmentünk Párádra gróf Károlyi Györgyné látogatására, s onnan le a Hevesmegyében fekvő Tiszabőre, gróf Almássy Pali barátunkhoz, aztán meglátogattuk a báró Wenkheim családot Kőrös Ladányon, gróf Csekonics Jánost Zsombolyán, sőt elmentünk Temesvárra, a búziási-fürdöre, Mehádiára, ahol fényes vendégkoszorút találánk együtt... A Herkules fürdőből nem törődve az intő szókkal, a vaskapu szoroson át leírhatatlan fáradtsággal ereszkedtünk le a Hátszeg völgyébe, Piskiig, Komáromi Gyuri barátunkhoz, aki akkor ezen a jószágán időzött bájos feleségével, gróf Csáky Lálival... De valami volt a levegőben, senki sem tudott tiszta szívvel figyelni a világjáró angol kalandjaira. Most berohan a fiatal Csetneky gróf, a Pepi s lialálsápadtan kapkod ki a zsebéből egy papírlapot és adja át Miggay Pistának: — Olvasd, olvasdl Már mindenki megrettent. A bécsi események 1 Senki sem akart ilyen izgató dolgokról beszélni. — Az éjjel kétezer emberrel népgyülés tartatott — sietett Mocsnoky Pál, a bálrendezők királya. Vészhírek jöttek Bécsbűl, hogy letörték 150
