Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

Egyik kezében eke szarna,

Másik kezében kard,

így ont majd vért, majd verítéket,

Amíg csak élte tart.

(„A Nép“, 1846)

... A háború istene újra

Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván Lóra ül és végigszáguld a kerek világon És a népeket elszánt viadalra kihíja.

Két nemzet lesz a föld ekkori s ez szembe fog állni:

A jók s a gonoszok. Mely eddig veszte örökké,

Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma Vértengerbe kerül. Mindegy. Ez lesz az ítélet,

Melyet ígért isten, próféták ajkai által.

(„Az ítélet“, 1847)

A zsarnokság ki fog pusztulni, és Megint virító lesz a föld színe —

A te dicső szent katonáid ők,

Segítsd őket szabadság istenel

(„Olaszország“, 1848)

Halványul a gyáva szavamra ... dalom Viharodnak előjele, forradaloml

(„Forradalom“, 1848)

Mert győzni fogsz dicső Respublica,

Bár vessen ég és föld elédbe gátot,

Miként egy új, de szent Napoleon,

Elfoglalod majd a kerek világot!

(„Respublica“, 1848)

A költő és a napi politika kérdésére tehát egyenes választ adott. A respublica megalkotásakor, szükségszerűségének elismerése idején, napi politikáról volt szó. Pontosabban szólva, Petőfi napjainak ez volt döntő politikai feladata. Ne szégyeljük bevallani, hogy ő résztvett ebben. Tanúságot tesz erről hírlapírói munkássága, cikkei egytől-egyig a megvalósuló független magyar állam legégetőbb problémáival foglalkoznak. Kíméletlen következetesség jellemzi politikáját. Radikalizmusa tántorította el atyai barátjától, Vörösmartytól („Vörösmartyhoz“, 1848-ban), ezért különbözött össze végleg Jókaival, ezért mert nyiltan vádat emelni a március végi népgyűlésen a Batthyányi-kormány erőtlensége miatt s ezért szállott szembe Kossuthtal is, aki csak hónapokkal később ismerte fel a harc elkerülhetetlenségét. Republikánizmusa nem a féktelen ösztönök s legkevésbbé az anarchikus lázongás szülötte volt. Az első magyar köztársaságnak ő adta a kemény, szinte aszkétikus erkölcsi tartalmat. Naplójában a gyakorlati követelmények egész sorát veti fel a köztársasággal szemben, néki a republikánus annyit jelentett, mint jellemes ember.

138