Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

tonaság felesketése az alkotmányra, meg az idegen katonaság kitelepítése az országból a passzív, saját katonaságunk hazahozatala és a nemzeti őrsereg felállítása pedig az aktív függetlenséget építi erősebbre. Az erdélyi unió tizenkettedik pontja az akkor egyedül lehetséges külpolitikai autonomikus törekvés részünkről és számunkra. Megint csak nagyon kicsi igazítást véve megállapíthatjuk, hogy jogi (köz- és magánjogi) szempontból a tizenkét pont alapos és teljes munkát végzett: a tizenkilencedik század közepén és Középeurópában elvileg tökéletesen felszabadította az egyént is, a közösséget is annyira, amennyire ott és akkor felszabadulhatott. Ha március tizenhatodika, tizenhetedike és 18//-8 sorban egymás után következő napjai végrehajtották volna március tizenötödike programját, Európa többi népei ma sem vethetnének a magyarok szemére semmit, hiszen egy szemernyivel sem volna több vagy nagyobb sem jogi függetlenségük, sem társadalmi szabadságuk.

II.

Végzetesen tévednek azok, akik szerint március tizenötödike elmúlt s a szép fiatal és potens forradalom vívmányai lassankint megsápadtak, belevesztek a hétköznapokba, az erőszak felemelte öklét ellenükben és győzött. A sajtószabadságot megölte a cenzúra meg a szubvenció, a felelős minisztériumot az erőszakkal fenntartott hatvanhetes többségi párt és a császári önkény, az országgyűlést a választási visszaélések és a panamák, a törvényelőtti egyenlőséget az osztályuralom, a csendőrszurony, az érthetetlen és így kiismerhetetlen hivatalos nyelv, a per esetén kikötött illetékes bíróságok. Az esküdtek igazmondása is elnémult lassan s hiába, a bírák mégis kivétel nélkül mind nadrágos emberek lévén, saját társadalmi osztályuk emberei maradtak óhatatlan. Felállították a honvédséget, de osztrák generálisok eszével és szívével kormányozták, közben a közös hadsereg ezredei szanaszét feküdtek változatlanul: Győrött bosnyák, Hradec Kralovéban magyar, Tionéban cseh, Lwowban salzburgi baka állott posztot s tüntetések alkalmával hideg közönybe burkolózva lőtt bele a számára idegen tömegbe. Nemzeti bank helyett kvóta volt és közös vámterület a gyarmatosító és gyarmati nép egyenlőtlen küzdelmei szín- vagy helyesebben harcteréül, közteherviselés helyett a szegények és dolgozók kiuzsorázása, kivándorlás, egyke, nagybirtokúak, nagypénzűek és sokrészvényűek előjogainak csorbítatlan érvénybenhagyása, ami felért az állítólag megszűnt úrbéri terhekkel. A börtönök lassan megteltek megint „politikai státusfoglyok“-kal, csak mostmár nem a közjogi gravámenek, hanem az osztályharc lakatolta le könyörtelenül ellenfeleit, a munkásvezéreket s magukat a munkásokat is, ha szavukat hallatni merészelték.

130