Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

/

Igen, mindezek így történtek, sőt még azt is hozzátehetjük, hogy erdélyi unió helyett egyre messzebb távolodtak tőlünk a negyvennyolcas időkbeli egykori Magyarország perifériái a világ minden égtája felé. Turócszenlmárton, Zágráb, Ungvár, Fogaras, Nagykikinda lélekben régóta diszszicláltak már s ami az első világháború végén bekövetkezett, csak pecsétet nyomott hitelesítésül egy régóta megírL, készen váró okiratra.

Mégsem lehet azt mondani, hogy március tizenötödike voltaképpen nem s került. Nem lehet két okból. Először is ünnepnappá avat,a a közvélemény. Ez azt jelenti, hogy visszajárt hozzá hitet tenni igazáról. Hiába nem volt Magyarországon közel száz esztendeig igazi sajtószabadság, felelős minisztérium, országgyűlés, törvényelőtti egyenlőség, satöbbi, satöbbi, a nép minden esztendőben egybesereglett március tizenötödikén s elemlegette, hogy március tizenötödikén bezzeg volt és úgy volt jól és úgy kellene lenni most és mindörökké. Egy szóval a nép tartotta a jusst a tizenkét ponthoz, jogfosztásnak érezte, hogy nem jut hozzá s olyan volt számára évenkint ez az egy nap, mint mikor valaki szolgalmi jogon záratja be háza kapuját, mely minden egyéb napján az esztendőnek átjáróul szolgál boldognak-boldogtalannak. Virtuálisan mind a tizenkét pont érvényben volt, akármennyire mást mutattak az élet tényleges, valóságos formái.

A másik áruló jelenség az volt, hogy nem is szokták az ellenkezőjét hangoztatni még azok sem, akik azt egyedül érvényes életstílusként tisztelték és gyakorolták. Senki sem merte tehát azt hangoztatni, hogy helytelen a sajtószabadság, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés vagy hogy igenis be kell börtönözni a munkásvezéreket, hanem inkább a lehetetlent letették. Azt bizonygatták, hogy az a meghatározhatatlan, bizonytalan, labilis jogállapot, ami van, az igenis sajtószabadság, a törvény előtti egyenlőtlenség csak látszik annak, valójában tökéletes, törvény előtti egyenlőség van nálunk, a terhek igazságosan vannak elosztva, a munkásvezérek pedig közönséges bűnözök s ezért, nem politikai meggyőződésükért kerültek börtönbe. Konok, szívós munkával kidolgoztak egy bizonyos „legjobb-világ“ elméletet, melynek értelmében az anomáliák mint valami paradicsomi világ és élet attribútumai szerepeltek, tehát a tizenkét pont velejében teljesedésbe ment és érvényben van.

Március tizenöt forradalma győzött, hiszen az ifjúság és nép változatlanul igényt formált rá, a vén huncutok és gonosz ostobák farizeizmusa meg üresen kongó jelszavak formájában esküdött rá, dehogy is merészelte volna megtagadni. Az egyiknek utópia volt, a másiknak illúzió, a valóság pedig egészen a legújabb időkig adós maradt vele.

131