Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

/

folyamán létrejött kultúrák megismerésével kell gazdagítanunk... Pontos tárgyi tudásra kell szert tennünk és ugyanakkor észszerűségre és önálló gondolkodásra kell törekednünk és az alkotó tevékenységet kifejlesztenünk.“ 2. A szovjet közművelődés rendszere ezen az alapelven úgy épül fel, hogy a tudás többé nem csak a beavatottak kisajátított tulajdona, hanem a legszélesebb tömegek mindennapi életeleme.

Medinszkij részletesen ismerteti a Szovjetunió iskolarendszerét, számunkra azonban azok a fejezetek a legtanulságosabbak, amelyek a Szovjetunióban folyó iskolánkívüli művelődési munkát mutatják be és

Sídig a gyerekek iskolánkívüli foglkozlatásárói szóló és a felnőttek művelődését szolgáló kulturális intézményeket ismertető fejezetek. Mindkét területen legszembetűnőbb számunkra az, hogy a művelődés előfeltételeit intézmények biztosítják, hiszen művelődés helyiségek, könyvtárak, múzeumok slb. nélkül nincs.

Az ifjúság művelődését szolgálják az iskolán kívül a pionírok házai, tágas termekkel, hangversenyek, gyűlések, előadások számára. Ezekben a gyerekklubokban, városokban, kolhozokban egyaránt fizetett alkalmazottak végzik a kultúrmunkát. A pionír-házakban a kulturális munka különböző osztályokban folyik, pl. Leningrádban a pionírok palotájának technikai, tudományos, honvédelmi, művészi, testgyakorlási és politikai osztálya van. Előadásokat, megbeszéléseket, filmmatinékat tartanak, pályázatokat írnak ki, zenekaraik, énekkaraik vannak és a sajátos gyermekkönyvtárak mellett a felnőttek könyvtáraiban is külön gyerekosztály vau olvasótermekkel.

Ugyanez az intézményes megalapozottság jellemzi a felnőttek művelődésének megszervezését is. A „népi öntevékenység“ (mi szabadművelődésnek mondjuk) már a forradalom első napjaiban munkásklubok, népházak, olvasóházak, könyvtárak felállításával indult meg. A szovjetkormány és a szakszervezetek üzemekben és üzemeken kívül tízezrével létesítettek munkáskönyvtárakat és munkásklubokat. Ezekben a munkásklubokban indult meg a „népi hadjárat“ az analfabétizmus ellen. Az 1920 és 1940 között eltelt 20 esztendő alatt kb. 50,000.000 felnőtt tanult meg írniolvasni. Ezzel párhuzamosan folyt a gyengén iskolázott felnőttek képzése esti tanfolyamokon. Ezeknek rendszere a „Dolgozók Iskoláidhoz hasonlít, azonban sokkal több bennük a gyakorlati vonás. Ezek a klubok könyvtárat, olvasótermei, önképzőkört és színjátszóköröket stb. egyesítenek magukban. A klubok a szakszervezetek kul lúrintézményei és munkájuknak jellegzetes formáját a tanú.ókörök alkotják, melyekben a klub tagjai szabadon fejtik ki alkotó vagy tanuló készségüket Tanulságos, hogy ezekben a klubokban milyen tervszerű kulturális munka folyik: a munkaprogram napirendjét már legalább egy hónappal előre kifüggesztik a klub helyiségében vagy zsehkönyv formájában teszik közzé.

A munkásklubok mellett a legfontosabb művelődési intézmény a könyvtár. 1934-ben 77.590 tömegkönyvtár működött 146,802.900 drb könyvvel. A könyvtárak egymásközötti csereforgalmat is bonyolítanak le, olvasóikból tanulóköröket gyűjtenek maguk köré, a könyvtárak mellett önképzőkörök szerveződnek. Különösen ügyelem remél ló számunkra, hogy milyen gonddal végzik a Szovjetunió területén működő összes könyvtárak egységes kezelését és a könyvtárosok kiképzését. (Valamennyi könyvtár számára kötelező a decimális rendszer.)

Medinszkij könyve néha száraznak látszó adatokon keresztül eleven és óriási arányokban kibontakozó fejlődés képét vetíti elénk s a könyvet azzal tesszük le, hogy bárcsak minél több mű ismertetne meg bennünket a Szovjetunió hatalmas kultúrmunkájával és adna számunkra útmutatást és ösztönzést a mi nehéz és ma még nem egyszer közönybe fulladó munkánkhoz.

K. Nagy István

óravázlatok, szabadművelődési tanfolyamok és szabadisko ák előadói részére, (összeállűo'ta Pe tvármegye szabadművelődési íe.ügyelöje és munkaközössége).

Komoly várakozás előzte meg, különösen a falvak szabadművelő125