Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
szabadsághőseinek életével is. Illyés rímei viszont nem megmutatják Bulgáriát, hanem beleviszik az olvasót a bolgár életbe. Otthon érezte magát Illyés a bolgárok között s a bolgár tájakkal és emberekkel való meghitt kapcsolatába vonja be közönségét is. Önmaga érzésein keresztül mindig a magyarság életéhez viszonyítja a bolgár életet és ebben az emberi közelségben érezteti azt is, amiben nálunk előbbre vannak, nálunk szerencsésebbek a bolgárok; ott nem volt nagybirtok, nem volt antiszemitizmus, általában nem voltak származási különbségek — így ők könnyebben és természetesebben fejlődnek bele a modern demokrácia politikai formáiba. Kövendi Dénes Az orosz irodalom kincsesháza (szerk. Trócsányi Zoltán, Athenaeum). Az októberi forradalom évfordulójára jelent meg ez a könyv, dokumentálni akarván a többi kiadványokkal együtt, hogy valóban komolyak a magyarság igényei az orosz kultúra megismerésére s a megismerés révén a mérhetetlen tájékozatlanság és a töménytelen tévhit felszámolására. Maga a mü tulajdonképpen testes anthölógia s „Az európai irodalom kincsesháza“ című sorozat egyik köteteként látott napvilágot. Számos fordító alkotásából állította ugyan össze Trócsányi Zoltán, de igen szerencsésen a lehetőségekhez képest. Nagy vonásokban végigkísérhetjük ennek az an Urológiának á nyomán az orosz irodalom fejlődését a legrégibb időktől kezdve egészen mostani". Különösképpen hasznos szolgálatot tesz Trócsányi Zoltán azzal, hogy a régi ó-orosz és egyházi szlávnyelvü irodalomból egy bokorban közöl egész sereg irodalmi emléket, mert ezekhez az orosz kultúra iránt érdeklődő magyar ember eddig nem igen tudott hozzáférni. Bár a régi orosz irodalomnak főként csak irodalomtörténeti szempontból van jelentősége, ismerete mégis megkönnyíti az utat az újhoz s megértését is teljesebbé teszi a dolgok rendje szerint. A régi népköltészetből is ad Trócsányi egy csokrocskát. Talán többet is lehetett volna adni a gazdag anyagból, hiszen az orosz népköltészetnek igen nagy fontossága van az orosz irodalom életében. A továbbiak során hű képet kapunk a könyvben az újabb orosz irodalomról is. A XVIII. század orosz irodalma egyébként még szintén meglehetősen ismeretlen a magyar olvasó előtt, pedig ekkor születik meg Nagy Péter és II. Katalin bábáskodásával a tulajdonképeni irodalom Oroszországban. Az előbbiekben s a XIX. szazad orosz irodalmát ismertető részben is egy dolog tűnik fel különösen az olvasónak: mennyire hasonló a magyar és az orosz irodalom fejlődése. A művet Trócsányi tanulmánya vezeti be. Nagyon jó összefoglaló írás. Minden egyes íróról rövid életrajzi tájékoztatást is ad a szerkesztő s egyébként is magyarázatokkal szolgál mindenütt, ahol szükséges. Már csak azért is nagyon hálásak vagyunk ezért a gyűjteményért, mert jeíen pillanatban nincsen magyarnyelvű munka, amely az orosz irodalomról szólna s azt annak remélhető megjelenéséig „Az orosz irodalom kincsesháza“ pótolja, megjelenése után pedig kiegészíti olvasókönyvként. Kovács Ferenc MED1NSZKIJ: Közművelés a Szovjetunióban (Szikra). Az októberi szocialista forradalom harmincadik évfordulójára magyar fordításban megjelent könyvek közül E. N. Medinszkij könyvét Makarenko könyvével együtt minden magyar nevelőnek és szabadművelődési munkásnak el kellene olvasnia. A két könyv összetartozik, kiegészíti egymást. Makarenko művészileg ábrázolja azt a nevelő és kulturális munkát, amelynek szervezetét, alapelveit és felépítését Medinszkij rövid összefoglalása bemutatja. A Szovjetunió művelődési rendszerének két alapelve emelkedik ki Medinszkij vázlatából: 1. A tudásra és önálló gondolkodásra való törekvés, ami a közművelődés rendszerében az elmélet és gyakorlat egységét és állandó kölcsönhatását jelenti. „Tudatunkat — idézi az író Lenint — az emberiség fejlődése 124
