Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
történetírás romjain új, tárgyilagos történet-szemléletet próbál kialakítani. Nagyon nehéz s még sokáig tarló munka ez, hiszen erre a nemzedékre söviniszta koncepcióba összeállított, soviniszta célok szerint megrostált és kiértékelt adattárat hagyott az előző ludósgeneráció, a közvélemény pedig megint csak sovinizmust préselt beléjük szinte az ösztöneikig. Nemcsak átértékelést, hanem önmeglagadást is kíván az ilyen téma tudósainktól; emellett tesz tanúságot Makkai könyve is. A Revue d'His tőire Gomparée-ne k szintén a Teleld Intézet által szerkesztett francianyelvű kiadványsorozatában jelent meg Hadrovics László könyve ,,L'Église serbe sous te domination Lurque“ (A szerb egyház a török uralom alatt). A 48 előtti Magyarországon élő szerbség autonómiájának elvi és társadalmi alapjait keresve ismerte lét a szerző, milyen nagy a jelentősége a szerb egyház nemzeti szerepének és autonóm szervezetének, melj- a török időkben, a hiányzó állami keretek pótlására alakult ki. Műve Balázs János íent idézett megállapításait illusztrálja: aki a magyar történelmet nemzetközi összefüggéseiben akarja látni, annak a szomszéd népek történelmének részletkérdéseivel is alaposan meg kell ismerkednie. A jelen Jugoszláviájáról számol be Szabó Pál könyve: ,.Szabad népek hazájában“. Azt érezni az egész könyvön, hogy írója a századokon át sokat hitegetett, hazug ideálokkal félrevezetett magyar parasztság nevében járt lenn Jugoszláviában. A forradalmár író lelkesedése mellett tehát a paraszti gyanakvást is magával vitte: hátha csak propaganda műve a sok szép és jó hír Jugoszláviáról, hátha csak terror műve az ottani rend és újjáépítés. Szinte fontoskodó óvatossággal néz körül, szimatol, kérdezget ki mindenkit, elsősorban a parasztokat, mint legnehezebben lelkesedő emberfajtát. Az aztán már a vérbeli író érdeme, hogy olyan plasztikusan, világosan tárja elibénk vizsgálódásának jegyzőkönyvét: minden világos, tiszta és őszinte az új Jugoszláviában, senkinek sincs rejlegetnivalója. Ennek a megnyugvásnak a boldog öröme önti el és teszi hitelessé az egész beszámolót. Megint csak nem a maga nevében örül Szabó Pál, hanem egész népe, sokat szenvedett és sokat hitetett népe örül őáltala annak, hogy valóban nem üres szólam a népi demokrácia, valóban élhetnek szabadon egymás mellett emberek, akiket társadalmi korlátok választottak el egymástól s a faji gyűlölet úszítói kergettek egymásnak századokon keresztül. A Valóság Kiadó adta ki Kovács György erdélyi írónak ,.Békülő Erdély“ című könyvét is. Öt kisebb cikk gyűjteménye ez a könyv, az erdélyi élet jelenlegi átalakulásáról szól. Egy székely és egy magyarromán falunak meg egy szász kisvárosnak ä társadalmi, gazdasági és politikai keresztmetszetével élesen és jellemzően mutatja be a nép öntudatosodását, a magyarok és románok békés együttélésének bíztató jeleit, Grozáék politikájának küzdelmét a magyargyülölő maniuista románokkal s az ezekkel szövetkezett szűklátókörű magyar reakcióval. Két riport pedig két politikai gyilkosságról számol be; mindkét gyilkosságnak magyar szegényember' volt az áldozata s a reakció szolgálatába szegődött, szintén magyar emberek a tettesei. A könyv témája természetessé teszi, hogy az íróból a szociográfiai vázlat vagy a riport készítése közben ki-ki törnek az érzelmek; az viszont már zavarja a mű hatását, hogy ezek a kitörések nagyon elcsépelt frázisok formájában jelentkeznek. Magyar írók jártak Bulgáriában a múlt évben a bulgárok meghívására. Barabás Tibor prózában („Bulgáriai utazás“), Illyés Gyula pedig versben („Tizenkét nap Bulgáriában“) adta közre benyomásait. (Mindkét könyvecskét a Budapest Irodalmi Intézet adta ki.) A tartalma ugyanaz a két beszámolónak, hiszen néhány nap élményeiről szólnak s azalatt mindig együtt járt a két író. Mégis egészen más a célja és a módszere a két írásnak, műfajuknak és írójuk egyéniségének megfelelően. Barabás színes, világos riportképekkel, jellemző emberalakokkal, érdekes számadatokkal mutatja be Bulgáriát, abban is főleg a változást, az újat: az iparosítást, a szövetkezeteket, a politikai életet. Megismertet még a mostani forradalom előkészítőinek, a múlt század 123
