Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

gel fedi föl a román parasztság századeleji harcát a bojárok földjéért ( Renaissance).

A magyar-szlovák kiegyezés kérdését tárgyalja Borsody István könyve (Officina). Julius Fucsik, a mártírhalált halt cseh újságíró a nácizmus börtönéből kivégzése előtt néhány nappal csempészte ki megrázó naplóját. Magyar fordítása „Üzenet az élőknek“ címmel jelent meg a Szikra kiadásában. Jaroslav Hasek szatirikus regénye, az „Infanteriszt Svejk“ (Anonymus), az Osztrák-Magyar Monarchia és a K. u. K. hadsereg tragikomikus figuráira világít, a szlovák Hronsky pedig „Valaki meghalt“ (Magyar Élet) című regényében a paraszti életforma kérdéseit kutatja.

Nemrég Bulgáriában járt három magyar író. Tapasztalataikat, élményeiket megírták, erről az útról szói Barabás Tibor „Bulgáriai utazás“ című könyve s Illyés Gyula bulgáriai verses úti beszámolója is (mindkettő Budapest kiadás).

3.

Folyóirataink közül egyedül a Valóság foglalkozik kezdettől fogva programszerűen és rendszeresen a Dunatáj népeinek kérdéseivel. Minden számában találunk ilyen vonatkozású kisebb-nagyobb közleményeket, részben történelmi vonatkozásúnkat a magyarságnak a szomszéd népekhez való viszonyáról, részben beszámolókat a szomszéd államok népeinek mai éleiéről, löszben pedig fordításokat a szomszéd népek irodalmából. A Társadalmi Szemle rendszeresen tájékoztat a keleteurópai nemzetek politikai életéről s az újjáépítés munkájáról. A debreceni Magyar-Román Társaság folyóirata, a Keleti Kapu, három szép és értékes száma után sajnos, megszűnt a ráfizetés miatt s kellő támogatás hijján. Az utóbbi hónapokban indult meg viszont a Déli Csillag, a Magyar-Jugoszláv Társaság folyóirata.

Épülnek a hidak onnan, a túlsó part felől is. Erdélyben eleven magyar sajtó van s az „Utunk“, a romániai magyar írószövetség lapja élénk irodalmi életbe segít betekinteni. A Vajdaság magyar napi- és hetilapjai mellett ott van a „Híd“, olcsó és nívós irodalmi és társadalmi folyóirat. Mind Romániában, mind Jugoszláviában produktiv magyarnyelvű könyvkiadás van. Petőfi válogatott verseit most adták ki szerbül, a románok Ady-köteten dolgoznak és Bukarestben Ady Endréről és József Attiláról akarnak utcát elnevezni.

4.

Nem elég, ha szemlélődünk. Nem elég körültekinteni és a haladást megállapítani. Nem elég elismerni, hogy hát valóban szépet és jót hoz ez a közeledés. Tenni is kell és éppen elsősorban nekünk, magyaroknak, akik régen olyanoknak hittünk, mint amilyeneket Pethő Sándor írt. Tenni. A könyvkiadás terén azzal, hogy egész sorozatok jelenjenek meg a Dunamedence irodalma legjavából. A színjátszásban azzal, hogy egymás darabjait játsszuk és hallgassuk. Egymáséhoz rokon zenénk terjesztésével. Az egységes táj képzőművészetének bemutatásával.

♦ 5.

Könyvekről kellene beszélnünk és mi mégis élő világokról szólunk. A könyvek ennek a világnak a szószólói. Ennek a közös tájnak, közös világnak. A világtól elhúzódó irodalom tolvajnyelve nem köthet össze népeket. De a közös kérdések föltárása és megbeszélése igen. Különösen akkor, ha valójában sosem távolodtunk el. Nézzünk körül: a válaszfalak csak tudatunkban élnek, butító szóáradattal, ravasz hitegetéssel építették őket. A butítok és hitegetők azonban eltűntek, legalábbis nagyobb részükben: most már nincs akadálya annak, hogy világosan lássunk. S ebben az írók segítenek, új világokat tárnak föl, döntik a; válaszfalakat. Azonban a kiadók, s más anyagi hatalmasságok nagyobb támogatására van még szükség. Mert kell a jó francia regény, az értékes angol könyv: kell minden nép színvonalas, emberi alkotása. De kell a szomszédainké is. Azon kell lennünk, hogy az elvi állásfoglalás gyakorlati programmá váljék, a terv pedig valósággá.

120