Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

MIT JÁTSSZUNK?

A következőkben előadható színdaral>okat ismertetünk. Közöljük a legszükségesebb tudnivalókat a témáról, szereplőkről, kellékekről. Tudjuk, hogy mennyi gondot jelent a megfelelő darabok kiválogatása. A rengeteg színmű közül alig találnak előadhalót, azért szinte mindenütt ugyanazt a néhány ismertei játszák műkedvelőink. A színdarabok jegyzékei válogatás nélkül ajánlanak jót-rosszat. Inkább szemetet. A hivatalos kiadványok viszont nem tájékoztatnak csak a címekről. Segítséget szeretnénk nyújtani olvasóinknak, hogy eligazodjanak a színdarabok között. Mértékünk szigorú: jó darabokat ismertetünk. Szempontunk az is, hogy hozzáférhető legyen az ajánlott darab, bárki megvásárolhassa. Az ismertetés rendjében semmilyen szabályt nem követünk, úgy közöljük őket, ahogy az egyes kötetek előliünk kerültek. Ha előbb egyfelvonásosokról beszélnénk, lehet, hogy a tragédiákra csak esztendő végén jutna sor. Nem kívánhatjuk senkitől, hogy "addig várjon. Ugyanígy járnánk, ha előbb csak farsangi előadások "anyagát közölnénk, pedig esetleg éppen „szomorú játék“-ról kellene tájékoztató egyes csoportok számára. így viszont egymás mellé kerülhetett társadalmi dráma és mesejáték, későbbre maradt azonos szerző többi munkája és közlésünkből elmaradtak a külföldiek is. A helyszűke kényszerít bennünket, hogy szinte csak tőmondatokban beszéljünk egyes darabokról, az igény pedig arra, hogy felelősséggel elégítsük ki. Ismertetett darabjaink nagyobbára megtalálhatók a megyék szabadművelődési felügyelőségének könyvtáraiban, kivétel nélkül beszerezhetők könyvkereskedések útján vagy nagyobb könyvtárakban. Ha a hozzáférhető könyvtárakban nem találjuk meg, legegyszerűbb ismerős könyvkereskedőnél utánvéttel megrendelni. A nagy színdarab-hiányon a Szabadművelődési Tanács természetesen darabok kiadásával is segíteni kíván, de ennek a kalauznak talán addig is veszi hasznát az olvasó.

*

Madách Imre: A civilizátor. Komédia Aristophánes modorában, ahogy szerzője nevezi. Nyolc férfi s egy női szereplővel és a svábbogarak karával (a kart gyerekek is játszhatják). Szín: falusi udvar, de legegyszerűbb ha itt is, más darabban is csak éppen egykét jellemző eszközzel jelöljük a színhelyet és mint Shakespeare korában minden színpadon, dísztelen függöny vagy síma fal előtt játszunk. Az udvart jelképezze egy kerítcsrészlét, a szobát egész szűkszavúan asztal, szék, ha szükséges: ágy, és semmi egyéb. „A civilizátor" előadásának ideje mintegy ötnegyedóra. Pompás szatírája a gyarmatosító németeknek. István gazda békében él tót, szerb, román cselédeivel, amíg meg nem jelenik aktával rakott taligáján „nyugat áldását“ hozva keletnek Stroom, a civilizátor, hogy egymásnak uszítsa őket. Svábjai ellepik a házát, már-már úgy látszik, hogy győzedelmeskednek, de idejében kiverik őket. Ezernyolcszázötvenkilencben írta Madách, amikor „Az ember tragédiájáéba kezdett s ezerkilencszázkarmincnyolcban került először színre, kevés megértő közönség előtt. A gyarmati sorsából felszabaduló, kelet-európai szomszédaival megértést, békét kereső magyarság számára ma is aktuálisan jelképes. Gondos előkészítést kíván, mert nem a cselekvénye mozgalmas, inkább a mondanivalója hangsúlyos. (Megjelent az Új Szántás 1947 márciusi számában. Kapható a kiadóhivatalban. Ára 4 forint.)

Tamási Áron: Csalóka szivárvány. Dráma három felvonásban. Mindhárom színe: vidéki szoba. Tizenegy férfi, öt női és gyermek szereplővel. Tamási játékos, színes székely nyelve mögött a magyar kultúra nagy problémái jelképesednek drámaivá. Czintos Bálint erdélyi gazda kivetve érzi magát, mert iskoláit abbahagyta s a tudás szivárványában látja a boldogulás lehetőségét. Az a tudás azonban, amit brassói

109