Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
Mozart, Schubert és Weber műveiből adott hangversenyt. A nehezebb zenei darabokról ismertetőket iratunk, amit díjtalanul adunk a közönségnek. Ezeket összegyűjtjük és év végén jutalomként minden színházlátogatónak megküldjük. Az elindulás igen nehéz és döcögő volt, de ebben az esztendőben már túl jutunk a kezdeti nehézségeken, tisztában leszünk erőnkkel, tudjuk, hogy mennyi hallgatóra számíthatunk s a jövő évad nyitásánál már a bérletek kiosztásánál kellő súllyal tudjuk igényünket bejelenteni, hiszen 2000 ember szellemi szomjúsága követel kielégítést. Több község már azt az óhaját is bejelentette, hogy a színházi napokon reggel szeretnének felutazni a fővárosba. Tárlat-látogatások, múzeumok, kiállítások, tanulmányi kirándulások, stb. nagy bősége kínálkozik tartalmas programmal. Hatalmas erőt jelent a pestkörnyéki internátusos népfőiskoláknak is, ha feljöhetnek színházlátogatásra. Fontos célunk még az igazi irodalom világa felé is vinni az embereket. Több esetben megtörtént, hogy a látott színdarabok írójától könyvet kértek, vagy hogy a látott színdarabot el akarták olvasni. Az ilyen színházi utakon, városlátogatásokon összeverődött csoportokból alakulnak azután a legjobb munkaközösségek, akiknek talán sikerül munkaterületükön további eredményes megmozdulásokat elindítani. Mindez nem csak a fővárosra szorítkozik, ugyanez megvalósítható szerény feltételek mellett a vidéki központok látogatásával, illetve kialakításával országszerte. Magunknak is további célunk, hogy a vidéki gócokon — mint ahogy bevezetőben is írtam — ugyan ilyen elvek mellett a környékbeli községek népe számára előadásokat rendezzünk. Havonta egy-egy fővárosi színház teljes gárdája látogatná meg ezeket a helyeket. Nagykörös, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas már bejelentették igényüket. S ez nem is csak terv, mert a múlt évben már Cegléden valósággá is tettük, amikor 5 bérleti hangversenyt rendeztünk, melyeken többek közt Lengyel Gabriella, Bisztriczky Tibor, llir Sári európai hírű művészeink szerepeltek. Ide számíthatjuk végül népi csoportjaink állandó vidéki szerepeltetését is. Sajnos, a színjátszó csoportok vidékre vitele igen nehéz és nagyon körültekintő tárgyalások után jöhet csak létre. A sok díszlet szállítása, a 15—20 művész fellépti díja, terembérlet, stb., mind nehéz probléma — de sohasem megoldhatatlan. Másik nagyon nagy feladatunk: a meglévő, szemét darabokat játszó — tisztelet a kevés kivételnek — giccses műkedvelést átalakítani, állandó paraszt nagy munkás színjátszó csoportokat alakítani, akik élik is, amit mondanak >s a komoly üzenetek és igaz figyelmeztetések közvetítésére képesek, közösségük felé az eddig bohóckodásnak tartott műkedvelői előadásokat élményt ad o'" komoly megnyilvánulásokká tudják tenni. Hogy ez nem lehetetlen, arra Justh Zsigmondiéi a faluszínpadig rengeteg kísérletezés ad biztatást. Ezt a gondolatot úgy támogatjuk, hogy megfelelő színdarab tárat építünk ki. A megfelelő színdarabok katalógusát ügyvezetőnknek megküldjük, azzal az utasítással, hogy azt minden egyesület kultúrvezetői▼el közöljék. Szívesen adunk bárkinek, hiszen sokfelé játszanának jó darabot, de nem tudják, melyik az. Előveszik a ,.Színházi Élet“ színdarabmellékleteit, a Kókai-cég árajánlatait a színdarabipar termékeiről (rajzzal illusztrálva, akár a vas-árjegyzékekben a reszelők vagy lapátok) és ebből sorsolnak ki valamit, a szerencsére bízva jövőjüket. A siker azért nem marad el, hiszen ehhez szoktak évtizedekig és a jobbat nem ismerik. Tehát jó színdarabbal elárasztani műkedvelőinket: ez a cél lebeg szemünk előtt. A másik fontos szempont e tekintetben: neveim azokat, akik az egyesületek kulturális ügyeit vezetik vagy a műkedvelő előadásokat rendezik. Az idén erre is megtörtént az első komoly lépés: Pestszenterzsébeten működik egy ilyen tanfolyamunk. Igen nagy látogatottságnak örvend. Február 16-án Budapesten a Vármegyeházán indul hasonló, a megyéből jelentkezők számára. Ezen többek között a következő előadások szerepelnek: Szabadmüvelődés és mflkedvelés, A műkedvelés és 105
