Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Ami a magas szellemiséget illeti, az sincs társadalmi kategóriához kötve. Paraszt, munkás és polgár egyaránt boldog birtokosa lebet. 3. Végül van még egy harmadik fajta elkülönbözés is, amely a társadalom egyedeit osztályhelyzetükre, illetőleg lelkialkatukra való tekintet nélkül elválasztja, illetőleg összekapcsolja. Ez a megoszlás aszerint alakul, hogy kin ek-kinek a tudatában hogyan jelentkezik saját helyzete, mind kozmikus, mind társadalmi vonatkozásban. Magábanvéve ugyanis az osztályhelyzet és a lelkialkat legfeljebb magatartásunkat alakítja és szabja meg. A tudatunk viszont ettől egészen függetlenül alakulhat ki, propaganda, nevelési, általában művelődési tényezők hatása szerint. Azok a szociológusok, akik a társadalmi jelenségek vizsgálatánál a lelki tényezőket is kellő rangra emelik, joggal utalnak arra, hogy ideológiánkat igazában nem valóságos társadalmi helyzetünk formálja, hanem inkább az arról alkotott felfogásunk, tehát a tudatunk. És itt megint három olyan jellegzetes ideológiára mutathatunk rá, amelyekben az egyén ma saját kozmikus és társadalmi helyzetét tudatosítja. Ez a három ideológia: a szocializmus, a nemzeti eszme és a keresztyénség. Fordított sorrendjében annak, ahogyan őket a művelődéstörténet a társadalmi fejlődés során kitermelte. A három ideológia persze semmiesetre sem fogható fel egymást kizáró világnézetnek. Egy ugyanazon emberi tudatban mind a három teljes szintézisben olvadhat össze. Mint ahogyan a történelem folyamán csakugyan szintézisre is léptek, illetőleg lépnek egymással. Legszembetűnőbb példája ennek a szintézisnek korunkban a Szovjetunióban végbemenő folyamat: a szocializmus eszméje összefonódik a nemzeti hagyományokkal s ugyanakkor egyre szabadabb teret enged vallásos közösségek újraéledésének. Ám vannak elmék és törekvések, amelyek a szintézisnek erről a lehetőségéről mit sem akarnak tudni és szeretik ezeket az ideológiákat egymás ellen kijátszani. Szocialista, nemzeti, illetőleg keresztyén tudatú emberekkel — mint említettük — a legkülönbözőbb társadalmi kategóriában találkozhatunk s ugyanúgy a legkülönbözőbb lelkialkatú egyének közölt is. * * Milyen tanulságokat rejtenek magukban ezek a megállapítások a kultúra munkásai számára? Mindenekelőtt azt a fontos követelményt, hogy munkájuk végzése közben vegyék komolyan figyelembe azt a különböző művelődési helyzetet és igényt, amelyet — ha mindjárt csak nagyjából is — az egyes társadalmi osztályok képviselnek. Különösen elengedhetetlen a sajátos művelődési igény figyelembevétele éppen a feltörő társadalmi rétegeknél. Tudomásul kell vennünk, hogy mind a paraszt, mind a munkásrétegek sajátos kultúrája egyelőre még a maga harcos és elkülönülő formájában jelentkezik. Ezek a rétegek egyelőre telve vannak előítélettel minden más kultúrtevékenységgel és alkotással szemben. De különösen is bizalmatlanok a hanyatló polgári társadalom és annak kultúrája iránt. Meg kell értenünk, ha ezeket a rétegeket egyelőre sem a magas polgári, sem általában a klasszikus kultúra termékeivel nem közelíthetjük meg olyan sikeresen, mint a dinamikus ideológia sugallatából született kultúrtermékekkel. Az egyetlen jelentős segítség, amit e téren 8
