Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
ujthalimk számukra, hogy harcos és világnézetes kultúrájuk termékei zül a Valóban művészi értékű és formai tökélyű alkotásokat válogatjuk számukra. Nagyon súlyos, bizonyos értelemben szinte reménytelen feladatot elent a kultúra munkásai számára a giccs leküzdése. A giccs nyilvánvalóan örök igénye és kielégülése marad az emberiség jelentős százalékának. Azonban azt is minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy munkánk során a giccs javára engedményeket semmiféle pedagógiai meggondolásra való hivatkozással nem lehelünk. Arról a művészi nevelésnél is lehet beszélni, hogy a könnyebbtől haladjunk a nehezebb felé. De hogy minden esetben kizárólag igazi művészi értéket kell fölhasználnunk, ;Pnnak vitán fölül kell állnia. A másik: hogy a giccs elleni harcban komoly eredményre tilalmi intézkedésekkel, kényszer-rendszabályokkal nem számíthatunk. Az egyetlen járható és megengedhető út csak a nevelő, a fölvilágosító munka lehet. Előre is bizonyosra vehetjük természetesen, hogy a nyárspolgárok túlnyomó részénél sikert ezen a révén sem érhetünk el. De az is kétségtelen, hogy mindig akadnak majd olyanok, akikben a nevelés és gyakorlás útján csakugyan föl lehet ébreszteni a műízlést és műérzéket. És eredménynek könyvelhetjük el azt is, ha a giccskedvelőböl legalább kultúrsznobot nevelhetünk, aki újonnan szerzett műveltsége, tájékozottsága révén ezenLúl nem a giccs, hanemí a magas szellemiség által elismert és népszerűsített kultúrérték előtt hódol. Ami az ideológiákat illeti, tartsuk tiszteletben kinek-kinek tudatát, hitvallását, világnézeti érzékenységét, feltéve, hogy mentes az „eretnek üldözés“ erőszakától, a kizárólagosság embertelenségétől. Az ilyeneket beteges elfajzásoknak kell tekintenünk s a nevelés és felvilágosítás minden észközével törekednünk kell leküzdésükre. A másik, amit szorgalmaznunk kell: a szintézis kialakítása. Olyan élmények birtokába kell juttatnunk kortársainkat, amelyek feloldják az ideológiák közötti feszültségeket s előmozdítják az egészséges szintézis létrejövetelét. Mutassunk rá, hogy minden ideológiának van egy kezdő, küzdő korszaka, amelyben harcos szenvedéllyel fordul azok ellen az ideológiák ellen, amelyeket az előző korok termeltek ld. Ellenük fordul, mert ezeket a hagyományos ideológiákat a letünőben lévő társadalmi és politikai rendszer hívei zászlóként használják fel az új rend ellen. Ám a fejlődés egy későbbi szakaszában bekövetkezik a régi ideológiák meghódolása és asszimilációja. S ekkor a régi és az új szintézisre lép egymással s a múltból átmenti, ami időtálló érték. Ennek az összeolvadásnak az útját kell egyengetniök a kultúra munkásainak. Előbb, mint a politikusoknak, föl kell ismerniök és minden erejükkel munkálniok kell ennek lehetőségeit. Gombos Ferenc
