Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
ség ellen. Kedvenc kifejezési formája a plakát, a jelszó, a propagandastílus, a processzió, általában a liturgikus megnyilatkozás. Szent könyvei és kátéi vannak, prófétái és apostolai. Nyárspolgári lelkek szintén fellelhetők műiden társadalmi rétegben, ők alkotják a legnagyobb világközösséget. Kulturális igényük a konfekciós szellemi termék: az iparilag előállított olvasmányos irodalom, színdarab és film, a giccs és sláger, az olajnyomat, a szirupos zene és szentimentális költészet Minden ríkató vagy nevettető műfaj. Kedvelik a széles gesztusokat, az iromba szót, a toroköblögető prédikációt és a hazafias szónoklatot Népszerű szimbólumaik: a kokárda, az árvalányhaj, a lobogó ingujj és a nemzetiszínű gatya. Alapjában idetartozik a kultúrsznob is. A giccskedvelőtől csak a „jólértesültség“ választja el. Ám egy vele abban, hogy nincs önálló ítélete, müízlése és müérzéke. Csak a tekintély szava után indul, amikor a divatos, a „híres“, az elismert kultúrérték mellé áll. De ha a divat történetesen selejtes és időleges értékű művet kap szárnyra, éppúgy szalad az után is és hódol előtte, egyéni művészi élmény, önálló ítéletalkotás nélkül. A sznobot titokban olthalatlan vágy emészti a giccs után, de „műveltsége“, tájékozottsága visszatartja attól, hogy hódoljon az előtt, amit igazában kíván és szíve szerint értékel. A magas szellemiségű ember önálló ítélettel, egyéni műveltséggel, műízléssel és műérzékkel bír. Szellemét kész megtárni minden fajta és bármely világnézetű valódi kultúralkotás előtt. Számára az irodalom és művészet nem csupán szórakozás, idegizgalom és feszültség levezetése, mint a nyárspolgárnál, hanem egyben megtisztulás, elmélyedés, látókör megtágulás, ismeretgyarapodás s tájékozódás a kozmikus világban és emberi közösségben. A tudomány adatai, a művészi élmények szerves műveltséggé alakulnak benne. Múltat, jelent és jövőt kapcsolnak össze. Számára a tudomány, irodalom és művészet nem csupán a világnézeti propaganda eszköze, mint az aktivista szemléletű, vagy hitvallásos embernél, hanem egyben a lelki és szellemi kielégülés alkalma, a szerves műveltség része is. Az aktivista alkotásokból is csak azt hajlandó elismerni és elfogadni, ami a tiszta forma követelményeinek, a művészi és tudományos igényeknek megfelel. A harcos és aktivista kultúrát elsősorban a feltörő társadalmi rétegek termelik ki és igényelik, míg az elhanyatló társadalmi osztályok körében részint a giccs, részint a dekadens kultúra virágzik. Mind ez azonban csak nagyjából van így. Mert a szívük mélyéig harcos egyéniségek a feltörő osztályok fiai között is csak kevés számmal akadnak. E kevesek dinamizmusa természetesen lendületbe hozhatja és abban tarthatja a tömegembereket is, jóllehet ezek túlnyomó részét a közömbös és nyárspolgári lelkialkat jellemzi. Az ilyenek odakapcsolódnak ugyan harcos mozgalmakhoz és ideológiákhoz, de mozgalmat és ideológiát mindig könnyű szívvel cserélnek. Mert alapjában csak mindennapi érdekeik kielégítésére törnek — hit, távlat és hősies elszántság nélkül. Művelődési tekintetben — lelkialkatuknak megfelelően — a giccs felé hajolnak. Harcos társaiknál is leginkább a nagy szavalva t és közhelyeket honorálják. Kulturális igényükkel a nyárspolgárok nagy világközösségébe kapcsolódnak. Kulturális termékeiknek világpiaca, nemzetközi tőzsdéje van. 7