Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
SZABADISKOLÁK A régi népművelés közismereti, egészségügyi stb. tanfolyamai egyenként igen hasznosak lehettek, ha megfelelő szervező és munkatársak működtek közre; a különböző előadássorozatoknak is megvolt a maguk jelentősége a háziasszonyképzés, a művészettörténeti ismeretek, a gazdaságos fűtés, stb. népszerűsítése terén. Mindezek a művelődési alkalmak azonban csak hézagot pótoltak, de a szó szoros értelmében. Ahol t. i. éppen észrevették a jószándéku népművelők a folytonossági hiányt közönségünk ismeretvilágában, ott tömíletlék a réseket. Átfogó és rendszeres elgondolás még a népfőiskolái kísérletek hősi vállalkozásaiban is alig volt felfedezhető. Maradandó hatású vallásos élmények nyújtására, esetleg elsősorban mezőgazdasági szakismeretek terjesztésére törekedtek ezek a népfőiskolák, s így az iskola bármilyen tárgyú nevelési anyagával a hallgatóban csakis a leendő egyháztagot vagy a leendő mezőgazdát igyekeztek kialakítani. Tehát a hallgatók képzésénél a maguk célját szolgálták a fenntartók, maguknak neveltek szakembereket. Az ősszel megjelent 5.000/1946. számú kultuszminiszteri rendelet rendet teremt a régi vágású szabadoktatási bozótban az úgynevezett szabadiskolák jogi alapjának megteremtésével, egyszersmind azonban fel is szabadítja a hallgatókban a szabadon művelődni vágyó embert a szervezők cél-elgondolásai alól, amikor a szabadiskolák munkatervéül a test és lélekember teljeskörű művészeti, tudományos és társadalmi nevelését írja elő s a hallgatót az egyetemes kultúrában való tájékozódásra, de egyben képességeinek szakismeretekben való feloldására is alkalmassá teszi. Alkalmunk volt áttekinteni a december—januárban meginduló szabadiskolák munkaterveit s szeretnénk néhány észrevételt tenni róluk. Hogy a gyakorlatban a munkatervek hogyan valósulnak majd meg, arról csak a tanfolyamok befejeztével beszélhetünk. Arra mindenesetre világot vetnek ezek az észrevételek, hogyan válik egy rendelet életté, miként ad éltető keretet az ösztönösen felbuzgó kulturális törekvéseknek. Kereken 200 szabadiskola szervezkedett meg erre a télre az ország minden részében és kérte működéséhez a VKM engedélyezését. A nagyszámok törvénye érvényesül itt is. A szabadiskolák arányosan alakultak alsó-, közép- illetve felsőfokon. A kereken 30 felsőfokú (népfőiskola, munkás-^ főiskola, szabadakadémia) mellett 50 középfokú (munkasliceum, parasztkollégium) és 120 alsófoku szabadiskola indult meg. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szabadiskolák mindhárom foka ugyanazt a teljes enciklopédiát nyújtja a maga hallgatóságának s csak abban különbözik egymástól, hogy fokozatosan hatol be anyaga kérdéseinek vizsgálatába, továbbá hogy a szabadiskolák egyes fokozatai is olyan számarány szerint szerveződtek, amelv megfelel a normál értelmi szintkülönbözetnek egy nagyobb létszámú egység keretében, azt mondhatjuk: életszerű jelenséggel állunk szemben. Ami azt is jelenti: a rendelet és a társadalom' találkozása élő szervezeteket hozott létre a meginduló szabadiskolákban. Hogy pedig ezek a szervezetek, az egyes szabadiskolák valóban nem puszta tanfolyamkeretek, azt leginkább tán az mutatja, hogy —• bár az általános követelményeknek megfelelnek — mégis a legtarkább változatokban keltek életre. Ha a szabadiskolák létrejötténél az apaságot a rendeletnek tulajdonítjuk, megállapíthatjuk, hogy az anyaság szép hivatását a legkülönbözőbb testületek vállalták. Az egyes helyi szabadművelődési tanácsok sok helyen felismerték e nemű hivatásukat, s magukban egyesítvén a helység legkülönbözőbb kulturális munkával is foglalkozó szervezeteit, a legegészségesebben szervezték meg közös áldozatvállalással a helyi szabadiskolát. Ezekben a szabadiskolákban a különféle egyesületek és pártok ifjúsági szervezeteinek képviselői együttesen nevelődnek a szépre, igazra és a helyes erkölcsi magatartásra s amiben együttesen gyarapodnak, elviszik 32
