Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
megtámadhatatlan értékként a maguk társadalmi szervezetébe. Nem egy helyütt a politikai község vállalta a szabadiskola megszervezését. A képviselőtestület vállalta a szükséges anyagi terheket. Másutt lelkes magánemberek alakították meg a szabadiskolát fenntartó munkaközösséget: a község tanítója, orvosa, papja, kereskedője, jegyzője, egy-egy kiválóbb gazdaember és iparos. Egyes helyeken egy-egy általános iskola, gimnázium vagy tanító, illetve tanítónőképző intézet tanárai alkotják azt a közösséget, amely az iskolai munkán túl az esti órákban szabadiskolát tart az önként jelentkező felnőtt ifjúságnak. Aggodalommal tekintünk azonban az olyan vállalkozások elé, amelyeket egy-egy jóakaratu nevelő maga szervezett meg, mert munkatársi közösség hijján nemcsak ő fog kifulladni ötvenedik órájára, de közönsége is rájön arra, hogy nem várhat mélyrehatóbb ismereteket egyetlen embertől a tudomány és művészet minden terén. De meg is unja a közönség mindig ugyanazt az előadót hallgatni. Nagy lendülettel indulhatnak ellenben azok a szabadiskolák, amelyeknek fenntartását egy-egy nagyobb ipartelep vállalta s benne értékesebb emberségű munkásokat nevel magának ifMOLAJ, MAORT, Szerencsi Cukorgyár, stb). Érdekes az a középfokú szabadiskola, amelyet egyik egyetemünk szervezett a „dolgozók jogi tanfolyama“ mellé, hogy á hallgatói megszerezhessék azokat a középfokú ismereteket, amelyek főiskolai tanulmányaikhoz szükségesek. Feltűnő, hogy míg 1945-ig az egyházak és vallásos egyesületek vezetőszerepet vittek a népfőiskolái kérdés megoldásának kikísérletezésében, most ilyen egyházi szervezésű szabadiskola aránylag kevés indul. Ennek okát az egyházak anyagi helyzetének megváltozásában kell keresnünk. Még feltűnőbb azonban (s ez anyagiakkal nem magyarázható), hogy míg a múlt tanévben a pártok számos népfőiskolát, szabadakademiát. stb. kezdeményeztek, az idén pártszervezésben szabadiskola csak kivételképpen indult meg egy-egy. Nem vonatkozik ez a megállapítás természetesen a pártiskolákra és azokra a pártrendezésben elindított előadássorozatokra, amelyek (a kulturális ismeretanyagot a pártszempontok szerint csoportosítva és beállítva) a pártember nevelését célozzák. De ezek az iskolák nem is tartoznak a szabadművelődés érdekkörébe. Más szempontból nézve: a szabadiskolák legtöbbje férfi-női vegyes hallgatóság számára nyílik meg s a hallgatóság csak azokra az órákra válik két csoportra, amelyeken ez különösebben célszerű (csecsemőápolás, egyes egészségügyi kérdések, háztartási ismeretek, stb). Ezt a megoldást általában anyagi okok teszik szükségessé. Olcsóbb egyetlen tanfolyamot rendezni párhuzamos férfi-, illetve nőtagozatok fenntartása helyett. Sok helyen viszont férfiak és nők együttesen adják ki azt a harminc hallgatót, amennyi az átlagos szabadiskolai osztálylétszám. Vannak kimondottan leánynépfőiskolák is; legtöbbnyire azok, amelyek már évekkel ezelőtt indultak, leánynevelő testületek kebelében. Mintegy húsz helyen internátust is szerveztek a szabádiskola mellé, belátva, hogy az oktatás és nevelés egysége legcélszerűbben az internátusi közösségi élet keretében valósítható meg. Az esti tanfolyamok szellemi hatása is lehet maradandó, de kétségtelen, hogy a három hónapos állandó közösségi élet nyújtotta társadalmi irányú nevelődés még több értéklehetőségét rejt magában. A szervező testületek legtöbbnyire csak tanteremről, fűtésről és yilágí’ tásról gondoskodtak s az államtól kérték az óradíjak biztosítását. Az állam \ e téren szinte minden igényt kielégített. Az internátusok felszerelésében a kultuszkormányzat szintén jelentős befektetésekhez nyújtott hitelt. A hall} gatók általában csak az internátusi bentlakás élelmezési költségeihez iárul! nak hozzá. Ami a munkaterveket illeti: érdekesek azok a szabadiskolák, amelyek a maguk teljeskörű ismereti anyagát bizonyos szakirányú nevelés szolgálatába állítják. Akad tehát képzőművészeti, háziasszonyképző, háziipari, egészségügyi, mezőgazdasági, gyáripari szakirányú, de egyben általános műveltséget is nyújtó szabadiskola is. Ugvancsak tanulságosak a munkatervek abból a szempontból, hogy a hivatalosan kiadott szabadiskolai»Útmutatót miként értelmezték. A tanmenetek kidolgozói általában nem tudták a fizikai, történelmi, stb. anyagot 33
