Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

csak azt tekinteni merevül tudományos problémának, ami problémája a német tudománynak is. Életbevágóan fontos számunkra, hogy idegen tudományos szempontok bűvöletéből kiszabadulva, magukat a tényeket fogjuk vallatóra.

A Bolgár Elek szerkesztésében megjelent, a Szovjetuniót ismertető enciklopédiától ezt vártuk volna. Meg kell vallanunk, korántsem ezt adja. Az első kötet a Szovjetunió területével és népességével, a kultúrtájjal, a Szovjetunió népeinek és a magyarságnak kapcsolataival foglalkozik. Az egyes tanulmányok írói különböző képzettségű és tudományos kvalitású emberek. Egyik-másik tanulmány szülte bosszantó dilettantizmussal íródott és csakúgy hemzseg a tudományos közhelyektől. így pl. a Szovjetunió népéiről írott fejezete a kötetnek. írójánál a legnyilvánvalóbb az, ami egyébként a kötet többi munkatársára is áll többé-kevésbbé, hogy adatait másod-harmad kézből, nem pedig' eredeti forrásokból szerzi be s forrásai ráadásul még ei is avultak már.

Vannak a kötetben szép és a lehetőségekhez mérten modem források felhasználásával írt, megbízható tanulmányok is. Ilyen Mendöl Tibornak a kul túrtájról írott cikke

s Vargyas Lajosnak a magyarság és a Szovjetunióbeli népek néprajzi kapcsolatait tárgyaló, igen érdekes összefoglaló tanulmánya. Ezek némileg kárpótolnak bennünket a műben található fogyatékosságokért.

Természetesen tekintetbe kell azt is vennünk, hogy két esztendő nem lehetett elegendő arra, hogy a megfelelő, autentikus orosz forrásművekhez hozzájussunk s azokat kiaknázhassuk. Viszont a Szovjetunióval kapcsolatos fogalmaink tisztázását az idő erősen sürgeti. így pillanatnyilag azzal kell beérnünk, ami van . S így nem haszon nélkül való még ez az első kötet sem, mert a kiváncsi, tájékozódni akaró olvasó sokmindent együtt talál benne a Szovjetunióra, illetőleg Keleteurópára vonatkozólag, amit eddig fáradságos munkával, apránként kellett összeszedegetnie. S már ez magában véve is nagy szó.

Remélhetőleg az ezután jövő három kötet megszerkesztésénél, a Szovjetunióra vonatkozólag mái' elsőrendűen autentikus és modern orosz forrásmunkákat fognak főként felhasználni. Még jobb volna, ha önálló, saját kutatásaik tanulságait is felhasználhatnák a következő kötetek írói.

Kovács Ferenc

ROMÁN SZOMSZÉDAINK

Eminescu válogatott versei (Magyar-Román Társaság és Officina).

Az antológia, melynek bevezetőjét Jékely Zoltán írta, a legjobb Emüiescu tolmácsolok (R. Berde Mária, Dsida Jenő, Gáldi László, Képes Géza és Szemlér Ferenc) különböző verskötetekben és folyóiratokban megjelent fordításaiból 21 költeményt tartalmaz. A kötet borítólapját a nagy román költő ifjúkori képe díszíti. Magyaroszágon ez az első Eminescu-versgyüjtemény; a régebben megjelent fordításgyiijtemények Romániában jelentek meg s már csak jobb könyvtárainkban lelhetők meg.

Eminescu a románoknak nemcsak legnagyobb, hanem legnemzetibb költője is, de nem „hazafias“ természetű költeményei miatt,

mert ilyen kevés akad 116 verset kitevő költészetében, hanem a nemzeti gondolkodási mód és kifejezési forma sajátossága folytán. Dé egyben a leguniverzálisább költő is, aki a román élet problémáit nem elkülönítve, nem csupán önmagukban, hanem a világegyetem nagy egységének szem előtt tartásával teszi vizsgálat tárgyává („Császár és proletár “). Népének szabadsága, felemelkedése nem tisztán mint nemzeti kérdés jelentkezik költészetében, hanem mint az európai sors része.

A köztudatban Eminescu úgy szerepel, mint filozófiai költő. Bölcseleti eszméi, a schopenhaueri pesszimizmustól a budhizmusig, hozzátartoztak a korhoz. Lírájának csúcspontján azonban sze311