Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

relemi költészete áll, melynek idealizmusa, a kifejezés közvetlensége, függetleníti azt az időtől. Eminescu mindmáig a szerelem legszenvedélyesebb román énekese. S fontos szerepet tölt be költészetében a természet, amely mindig, főleg szerelmi költeményeiben, örömének, bánatának kifejezésére szolgál. A természethez való szerves hozzátartozás, túl a romantika természetrajongásán, a népköltészet hatása nála.

De Eminescu nemcsak a román lira csúcspontját képezi, hanem a román nyelv legtökéletesebb forrása is. S itt érkeztünk el igazi nagyságának, lenyűgöző hatásának titkához: nyelvének sajátos népi zenéjéhez, mely minden költőtől megkülönbözteti.

Eminescu a közismertség és a világsiker szempontjából a románok Petőfije; költészetét minden európai nyelvre lefordították. Magyar kultusza néhány tanulmány s Révai Károly fordításai után tulajdonképpen csak az első világháború után vált intenzivebbé. A legjobb tolmácsolok kerültek ki az erdélyi költők közül: Áprily Lajos, R. Berde Mária, Dsida Jenő. Finta Gerő, Gáldi László és Szemlér Ferenc. Az első Eminescu-antológiák is Erdélyben jelentek meg: Kibédi Sándor: Eminescu összes versei, 1935-ben és Finta Gerő: Eminescu költeményei, 1939-ben.

Meg kell még emlékeznünk Oláh Gábornak kéziratban maradt teljes Eminescu fordításairól, melyek közül szívesen láttunk volna néhányat a most megjelent antológiában is. Oláh fordításai között igen sok a jól sikerült műfordítás, megérdemelnék, hogy napfényre kerüljenek. Oláh volt az első magyar költő, aki felfigyelt a román költőóriás lírájára.

Domokos Sámuel

Zöld levél (Szabédi László fordításai, Józsa Béla Athenaeum, Kolozsvár).

A kimeríthetetlen román népköltészetből mutat be Szabédi László egy csokorravalót. Báré községben jegyezte le ezeket az alkalmi népi rögtönzéseket vagy ahogy Szabédi László mondja: „csujogatásokat“. A fordítás hiánytalanul adja vissza ezeknek a rövid, élettel és művészettel teli négy-nyolc soros verseknek a játékosságát, színességét. Külön felhívjuk honi kiadóink figyelmét a rendkívül ízléses és — olcsó kiállításra. A Józsa Béla Athenaeum megmutatta, hogy lehet jó könyvet szépen és olcsó áron eljuttatni az olvasókhoz. (—)

Mai Román Líra (Sajtó alá rendezte Kéki Béla, a bevezetőt írta Grandpierre Emil, „Budapest“).

Harminc és egynéhány vers — néhány korsónyi a román költészet tengerszeméből: a teljességhez édeskevés, arra azonban elegendő, hogy megittasuljunk különös ízeitől. Ismerős és mégis idegen világ tárulkozik meg — mintha az ember sohasemlátott unokahugával ismerkednék meg s megérezné benne a közös vér zubogását s a rokoniélek álmait.

Közös vér... Mert „a Dunatáj jellegzetes hangja“ (Grandpier re-t idézzük) az azonos földrajzi és társadalmi adottságokon felül, végső fokon tán leginkább és eredendően az évszázadok óta keveredő két vér szava, melyből Mátyás király, Kemény Zsigmond, Szabó Dezső s annyi más erdélyiifi ereibe is jutott s mely manapság a magyar népi irodalom malmának kerekeit is zugát ja.

A kötetben József Attila Cosbucfordítását St. O. Josif versétől egyetlen oldal választja el: a véletlen, íme egymás mellé tette a két Josif-ot, hisz feltehető, hogy a mi Attilánk román származású apját még Josifnak hívták. Tudor Arghezi, a legnagyobb élő román költő anyja viszont magyar aszszony — a kölcsönt megadtuk! (S ki tudja, a mélyben, a tömegekben, Oltenia és Moldva, meg a Mezőség tájain, mennyi magyar vér szakadt románná idők folyamán...)

Csodálatos harminc versi Együtt: a román lélek spektruma. Rengeteg szül és rengeteg ősi, földízű bölcseség tárházai, egy hozzánk közeli, zordonságában is ismerősen meghitt világ üzenetei... A réten régi vajdák lelke jár; az Isten árnyéka bozontosán dűl a barmok közé; az éj közepén vadkanok orra nyitja meg a forrásokat; az este egy jegenyefa guzsalyárót tekeredik le a világra; hamuszín rónán bazalt szobrok: bivalyok hömpölyögnek... Nemde Ady költészetének elemei?

312