Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
likus) egyház megalapítása hozta a nagy változást. A nyugati műveltséggel megismerkedett görögkatolikus papok (s a nemsokára kibontakozó világi értelmiség) kezdték követelni az egyenjogúságot; kezdetben inkább csak sajátmagúk szűk rétege, később egész egyházuk, sőt egész népük számára. Nemcsak a kiváltságaikat féltő rendekkel kerültek szembe; saját népük tömegei is bizalmatlanok voltak irántuk, mert a nép ragaszkodott orthodox görögkeleti egyházához, lelki függetlenségét féltette az egyházi uniótól. Ezekre a tömegekre nem tudott hatni az értelmiség nemzeti öntudata sem, ennek az öntudatnak ugyanis az a tétel volt az alapja, hogy a románok a rómaiak utódai. Ez viszont a mindenütt klasszikus nyomokat kereső humanisták fikciója volt, az ő műveikből ismerte meg a román értelmiség — a nép hagyományaiban ilyesmiről nem volt szó. Ebben a században még csak vallási vagy társadalmi okokból mozdult meg a román parasztság, nemzeti céljai nem voltak. Gazdag anyaga mellett nagy értéke a könyvnek, hogy írója tárgyilagos a románság iránt; nem a maga nemzete igazát akarja bizonygatni a másik fél rovására, hanem becsületesen igyekszik megismerkedni azzal a másik féllel. A mi szempontunkból pedig különösen fontos problémákra hívja fel a figyelmet, hiszen maga fejezi be így a művét: „A keleti orthodox valóságban megmaradó nép és a nyugati formákba öltöző értelmiség eltávolodása egymástól az erdélyi román nacionalizmus egyik legfontosabb kérdése. A felvilágosodás népművelő oélkitűzése lesz hivatott a nép és értelmiség közt fenyegető szakadékot áthidalni.“ Kövendi Dénes Magyar írók a szovjet népről (Szikra). Antológia, 52 magyar író írása: vers, próza. Természetesen a nem művészi, hanem tartalmi szempont szerint történő válogatásnál irodalmi érték tekintetében nagyon különböző írások kerülnek össze. Nagyobb részük a közelmúlt háborús eseményeinek nyomán született, a magyar csapatok oroszországi háborús szereplése s utóbb Budapestnek a Vörös Hadsereg által történt felszabadításának élményeiből. Az előbbiek közül elsősorban Zsolt Béla naplórészlete, az utóbbiak sorából Földeák János elbeszélése a legszebb. Külön csoportot alkotnak a kötetben az oroszországi emigrációban élt magyar írók írásai. Ezek közül Hálj Gyula és Gábor Andor cikke emelkedik ki. Külön érdekessége a könyvnek a kötetben szereplő íróknak írásuk elé bocsátott önéletrajza — ez a félszáz írói önéletrajz magában is érdekes olvasmány. (-) BOLGÁR ELEK: A Szovjetunió, I. kötet (Nagy Népek Élete, Első sorozat, Atheneum, 1946). Tudományunk progresszív művelői, akik helyesen ismerték fel a számunkra elsőrendűen fontos problémákat, már régen nagy érdeklődéssel fordultak Keleteurópa felé. Mivel azonban a magyarság évszázadokon keresztül csak Nyugateurópa s benne elsőrenden csak a németség felé tudott orientálódni, a sajátosan Iíeleteurópára vonatkozó stúdiumok sem kaphatták meg a magyar tudomány berkeiben az őket fontosságuk révén jogosan megillető helyüket. Míg például romanisztikánk és germanisztikánk viszonylag fejlett volt, a finn-ugor népekkel, a törökséggel, a szlávokkat és Ázsiával foglalkozó tudomány-ágaink aránylag fejletlenek maradtak. Ezt a kényszerű egyoldalúságot nemcsak a magyar tudomány, hanem az egyetemes magyarság is megsínylette. A felszabadulás révén új helyzet álott elő: nincsenek többé politikai akadályok Keleteurópa felé való tájékozódásunk útjában. Nem konjunkturális szempontból tartjuk fontosnak tudományunk érdeklődésének Keleteurópa felé fordulását. A magyarságot minden előzménye Keleteurópába utalja. Sokkal észszerűbb, kézenfekvőbb az egyes, a magyarságra vonatkozó tudományos problémákat Keleteurópa népei ismeretének segítségével megoldani, mint azt eddig szokás volt cselekedni: lehetőleg mindent a német tudomány szemszögéből nézni s 310
