Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

GADÁNYI JENŐ KÉPEI A MÜVÉSZBOLTBAN. A természetet ábrázolják, de fák, házak, tárgyak nélkül. Növények és vizek, legfeljebb ennyit lehet mondani, hogy ez a témájuk. Fehér alapon rajzanak a színek, mintha húsz kis akvárium volna kiakasztva a Művészbolt falára.

KÁDÁR BÉLA ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI A FÓKUSZ GALÉRIÁBAN. Erős a díszítő hajlandósága Kádár Bélának, még a legegyszerűbb tussrajzain is díszként húzza oda a ló sörényét. Nagyméretű tussképein is dekorativ stílusban mondja el történeteit és gondolatait. Temperáin más megoldást keres, tompított színeit mozgalmas foltokban rakja fel.

A GÁZMÜVEK KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSÁN Varga Hanna temperái tűntek fel. Elgondolásukban Marinetlire. aprólékos kidolgozásukban középkori miniatűrökre emlékeztető képek. Különc, de tetszetős munkák, kár. hogy a színek elaprózása miatt szürke hatású a legtöbb. Húsz Sándor, Kiss Ferenc, Szöngi Ferenc, Schnbertné Tamásg Ilona és Zentai Zlinszkg János képeit figyeltük még meg.

ZAJTI FERENC KIÁLLÍTÁSA A SZALMÁSSY GALÉRIÁBAN. Különös keveréke a hagyományos nevelésű művésznek és a misztikus révületű autodidaktának. Indiai mlthológiai képei nem olyan érdekesek, mint a nagyvonalúan komponált tájképek.

Vitéz Mihály

MUNKÁSSÁG ÉS MŰVÉSZÉT. ,,Demokráciánk fiatat és haladó művészei igen gyakran arisztokraták : az absztrakció válaszfalát emelik művük és a tömegek közé. Tíz évvel ezelőtt még annyiban volt haladó jelentősége nálunk ennek az irányzatnak, hogy a fasiszta társadalom 'megtagadását jelentette, elfordulást, de ugyanakkor menekülést is. Az elfordulás nem vált harcos szembefordulássá. Absztrakt festők ma is ott folytatják, ahoi a fasizmus korában abbahagyták. Munkájukat továbbra is az elmúlt

évek rendkívüli mély és pesszimista élményei befolyásolják. A haladás erői nem ragadták magukkal oly ellenállhatatlanul a művészeket, mint ahogy az forradalmi helyzetekben történni szokott. Az absztrakt művészet továbbra is fenntartja a társadalomtól elforduló magatartását. Magától értetődik, hogy az elfordulás, amely az ellenforradalmi korszakban haladó jellegű is volt, az új helyzetben már gátolja a fejlődést. A művek arisztokratizmusának bűnéért senkii sem kárpótol a művészek haladó demokratikus politikai beállítottsága. Hiába vezetjük végig kiállításaikon a munkásokat és hiába visszük ki, e képeket vándorkiállításként a gyárakba. A munkások értelmetlenül és csalódottan állnak az elvont irányzatok rejtvényei előtt.

Nagy annak a veszedelme, hogy épp azért, mert álforradalmi müveket alkotó absztrakt művészek nem teljesítik a tömegek nevelésének feladatát, döntő módon érvényesül a polgári giccs befolyása. A KIK és a Gázmüvek dolgozóinak kiállítása kétségtelenné teszi ezt. Megtaláljuk a falakon a vasárnaponkint akvarellező és a pasztellkrétával játszadozó idősebb tisztviselők ügyes, érdektelen képecskéit épúgy, mint másod- és harmadrendű hivatásos kiállító művészeknek a Műcsarnokból megszokott munkáit. De van valami egyéb, valami sokat Ígérő is. Munkások technika és rutin nélküli képei. Környezetüket, vasolvasztókat és darukat, a munka világát vagy a falu gyermekkori emlékeit magától értetődő egyszerűséggel fejezik ki. A munkásélet és a művészet első tömeges találkozása ez, a szabad, szép és harmonikus emberi élet felé meginduló magyar munkás útjának fontos állomása. Bár egyelőre még gyakran polgári hatásvadászat, giccsre oktató rajztanárok befolyása érvényesül. Hibásak ebben az absztraktok, akik művészi méltóságukon alulinak tartják holmi tömegigényeket kielégíteni és hibásak ebben jó realista művészeink is, akik nem fedezték még fel az új közönséget, amelyet még ki kell nevelni, de máris az övék: a kultúrára éhes munkásokat“. (Horváth Márton cikkéből, Szabad Nép, 1947. május 4.)

306