Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

vésze te. De a jövő útja mégis csak az, hogy egymás művészetét megismerve és támogatva, sajátos és egyéni művészete fejlődjék ki Délkeleteurópának. Ha Párist utánozzuk, provinciálisak vagyunk. ha magunkat adjuk, európai értékké lehetünk.

Bajenaru, Eleutheriade, Ionescu, lordache, Grigorescu, Iosif, Istrati, Phoebus, Tipoia, Tuculescu képei voltak a legegyénibbek. A magyarok közül Kovács Zoltán és Nagy Albert tűnt ki, de mindketten modorosak egy kicsit. A szobrok közül már a magyarok voltak az érdekesebbek: Benczédy Sándor, Kós András, Markos András, Szerváczius Jenő. Mind a négyen a népművészetből indulnak ki, ezért marad szobraikon egy kis dekorativ íz, az igazi plasztikusság rovására. Vlasiu, Constantinescu és Medrea szobrai is szépek voltak.

Az anyagot elég konzervatív módon válogatták össze, ezt hivatalos kiállítástól nem is vehetjük rossznéven. A katalógus még a kiállított festők közül is az érdektelenebbeket emeli ki. Reméljük, hogy magán kezdeményezések meg fognak bennünket ismertetni a román művészet haladóbb irányaival is.

DÉSI HUBER ISTVÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁS AZ ERNST MÚZEUMBAN. Dési Hubernek világosan elváló két stílusát ismerhettük meg ezen a kiállításon. 1930 körül élénkszínű, kemény, síkszerű képeket festett. Szocialista meggyőződését nemcsak művészi eszközökkel próbálta ezeken kifejezni, hanem feliratokkal és allegorikus átrajzolásokkal is. Ezt a modort hirtelen abbahagyva, lágyfényű, de mégis erőteljes képekben bontotta ki stílusát. Folyamatosan fejlődve, utolsó erdélyi útjának tragikusan csillogó látomásáig.

Társadalmi elnyomottságában és kemény nélkülözéseiben megvigasztalta művészete, amelynek segítségével hasonlóvá tudott válni a gondtalan beérkezettekhez.

AZ EURÓPAI ISKOLA FRANCIAMAGYAR KIÁLLÍTÁSA. Francia mesterek és párizsi magyarok képeit láttuk. Picasso zsenialitásának fölénye ülte meg a három termet. Még a franciák közül is csak a

legnagyobbak kerülhetik el a hatását, legtöbb festő vagy alázatosan utánozza Picasso valamelyik stílusát vagy riadtan kerüli a nagy Spanyolt. Picasso 23-as számú kőrajza” remeke az absztrahálásnak. Színei, vonalai elválnak a tárgyszerűségtől és mégis tökéletes képét adják a bikaviadalnak, nemcsak ráismerhetően, hanem az élmény tüzességével. Pór Bertalan, Csáky, Brossai, Braun Vera, Lengyel, Beöthy, Kolozsvárii, Hajdú István, Gertler Tibor és Vörös Béla voltak a magyarok.

A franciák közül senki sem tűnt ki az ismert nagy neveken kívül.

BENE GÉZA, E. KANDÓ GYULA KÉPEI. GÁDOR MAGDA SZOBRAI ÉS RAJZAI AZ ALKOTÁS MÜVÉSZHÁZBAN. Bene Géza és E. Kandó Gyula mindaketlen absztrahálnak és az absztrakció során saját magukig jutnak el. Bene magányos, Kandó agresszívebb egyéniségnek mutatkozik a képein. Stílusuk egysége már az egyhangúság felé közeledik, pantheistábbaknak kellene lenniük, hogy a világban bujkáló sok lelket észrevegyék, ne csak a magukét lássák meg mindenen. Gádor Magda rajzainak bizonytalanságával ellentétben van szobrainak tudatos és határozott formálása.

KASZNÁR ARANKA ..BÁNYA ‘ CIMÜ GRAFIKAI KIÁLLÍTÁSA. Szép rajzai realisták, a jellemző vonalakat kiemeli, a térbeliséggel kevesebbet törődik. Temperaképein színessé és meleggé költi át a bánya nyirkos sötétségét.

PERLROTT CSABA VILMOS, SZOBOTKA IMRE ÉS GRÁBER MARGIT KÉPEI AZ ERNST MÚZEUMBAN. Perlrott képei izgalmas vonalritmusukkal Picasso régebbi csendéleteire emlékeztetnek. Nemcsak Picassot követi, hanem az egész mai párizsi piktura bonyolult hatásait egységes előadásmóddá szűri le. Szobotka Imre sok kísérletezés után dömösdi tájképein találta meg a maga hangját. Nagy problémák helyett derűs megoldásokat ad. A fontolva haladóktól visszalépett a hagyományok őrzői közé. Gráber Margit rajzokat és freskővázlatokat állított ki.

305