Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
Nem feltétlenül kibékíthetetlen a kettő s az imperializmus hatalmas császárával szemben legjobb bizony, ha egymást megbecsülve öszszefognak. Mint Androkles és az oroszlán. A példázat ma és nálunk is aktuális, a darab azonban, sajnos, néha vontatott; máskor nagyon szellemes, de akkor meg az előadás sajnálatos bohózatszerűsége bánt. SHAKESPEARE: VIZKERESZT, VAGY AMIT AKARTOK (Nemzeti Színház). Mindegy a mese: mit akartok? Fantasztikus és érzelgős történetet a jó testvérekről, akik kölcsönösen azt hiszik egymásról, hogy a másik elpusztult a tengeri viharban és siratják egymást, míg csodálatosan össze nem hozza őket a sors, hogy boldogan boruljanak egymás nyakába? Vagy bonyolult és még érzelgősebb vígjátékot a leányról, aki fiúnak öltözve szolgálja a lovagot, akit szeret s aki mást szeret, azt a hidegszívű hölgyet, aki viszont róla hallani sem akar, de szerelemre gyullad apródnak öltözött s fiúnak vélt leánytársa iránt? Vagy durva komédiát, melyben felvonulnak a vidék nyers, bővérű, részeges alakjai, hogy bolondságaikkal röhögtessenek ? Vagy szatírát, melyben az udvari bolond kegyetlenül odamondogat ennek a világnak, hatalmasoknak és kicsinyeknek egyaránt, a hipokrata udvarmester pedig kegyetlenül pórul jár? Amit akartok: mindegy mi a mese, Shakespearenek mindegy, megírja ő, ami rendelőinek, közönségének kell. Mert nem a mese teszi a darabot. Hanem az, hogy élet van-e benne, alakjai emberek-e, emberek mint mi? Szerelmesei olyan szerelmesek-e mint én, bolondjai olyan bölcsek-e mint magam, Böffen Tamás és Keszeg András az élet kínjától és örömétől részegek-e mint mi olykor s a színpad gonoszai úgy pórul járnak-e mint jómagunk, valahányszor minket is megkísért a gonoszság. Ha igen, az élet és a világ van a színpadon s a darab szép és érdekes, szóljon különben kor és közönség pillanatnyi kívánsága szerint bármiről. A mai írók azzal szoktak kibújni, hogy nem írhatnak jó darabot, ha azt kell írniok, ami a közönségnek kell. Lám, Shakespeare is azt írta, ami közönségének kellett: hol giccses rémdrámákat, hol meg efajta hihetetlen vígjátékokat. Milyen darabokat írt mégis, még ma is sírunk és nevetünk rajta, még ma is kívánjuk komédiáit, mi, mai közönség. Igaz, ő Shakespeare volt. Victor János FILM A VÁDLOTT KÖZBESZÓL (Amerikai film). Kigyullad egy amerikai gyár, ugyanakkor eltűnik egy munkás, Dilg nevezetű fiatalembert vádolják a gyújtogatással és gyilkossággal, éppen halálra akarják ítélni, amikor megszökik. Fiaial lány bújtatja egy híres jogi professzor bérelte házban. A profeszszornak idealista, az élettől elszakadt jogi elvei vannak. Ez a szobatudós Dilggel kerülve egy fedél alá, egyszerre szembetalálja magát az élettel. Belebonyolódik az eseményekbe, megismeri az igazságtól szónoklók hitványságát, a gyilkosnak kikiáltott Dilg igazságát. A leddide-teddoda emberből férfi lesz, kimutatja a már éppenhogycsak meg nem lincselt Dilg ártatlanságát, kiderül, hogy a gyárat tulajdonosa gyujttatta fel a biztosítási díjért, a „meggyilkolt“ pedig él, álnéven, jó pénzért. Az ötlet jó, de jó a kidolgozása is. Néhol kicsit naiv a film, de ezért bőven kárpótol az ügyes jelenetek sora. Humor, izgalom is van elég, anélkül, hogy túlságba mennének velük. Nem elsőrendű film, de az átlag felett van. Vargha Domokos KÉPZŐMŰVÉSZET A MAI ROMÁNIAI KÉPZŐMŰVÉSZÉT KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI SZALONBAN. Prága, Belgrád, Bukarest művészete sokkal messzebb van tőlünk, mint Párizs. A párizsi művészi életnek minden mozdulását só'váron figyeljük, a szomszédainkét alig vesszük észre. És ők is ugyanígy vannak a mi művészetünkkel. Megvan ennek az oka, hiszen Páris összemérhetetlenül szebbet alkotott az utolsó száz esztentendőben, mint' a dunatáji népeknek csak mostanában induló mű304
