Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
A Székesfővárosi Zenekar élén Constantin Bugeanu román szerzők műveit mutatta be: Enescu első rapszódiáját, saját „Rondino“-játés Andricu ,,Capriccio“-ját (ennek zongoraszólamát a szerző játszotta). A müvek nyilvánvalóan a román, helyesebben a közös keleteurópai folklór talajából fakadt, szép darabok. Bugeanu saját nyilatkozata szerint Bartók inspirációkra komponálta rondinóját. A hasonló stílusú magyar művektől főleg alacsonyabb hőfokuk különbözteti meg a műveket. Az értékes gondolatanyag akadémikusabb kezelésben, inkább egy nagyon ügyes stilusjáték színében jelenik még. Bugeanu vezénylési módjára is ez a tartózkodóbb állásfoglalás jellemző. Mindent összevéve, a román vendégszereplés újabb, nagyon jelentős lépés a Dunamedence népei művészetének közössége felé. Alkalmunk volt megismerni a román zene olyan komoly értékeit, melyekkel egy zenei közízlés kialakulásában számolnunk kell. Román vendégeink megnyilatkozásairól csak őszinte nagyrabecsüléssel szólhatunk. Ujfalussy József SZÍNHÁZ MUSATESCU: T IT AN IC- KERINGŐ (Madách Színház). Nem rossz vígjáték, de nem is különösebben jó. Egy örökség útján hirtelen meggazdagodott és politikai pályára lendült városi tisztviselő és családjának fotográfiája: a háború előtti román uralkodó osztály szatírája. Sokban emlékeztet ez á kép a mi bukott polgári dinasztiáinkra. ..Egy család sorsa dől el ezen a választáson“, mondja az újgazdag képviselőjelölt felesége — ki sem gondol az ország, a nép sorsára. Csak a sunyi főkortes emlegeti a hazáért hozott áldozatokat, miközben a választási költségekre kiállított többezer leiről szóló váltót zsebébe süllyeszti. Megértjük, miért éppen ezt a művet választotta a magyarromán ünnepségek alkalmából előadásra a Madách Színház: társadalmunk bírálatát első feladatául tűző programjába ez első pillanatra beleillett. De ha színházi közönségünket a szomszéd népek s így a románok megbecsülésére akarjuk nevelni, meggyőzőbb lett volna egy reprezentánsabb irodalmi értékeket képviselő mű bemutatása. Ha ezen az úton meglátnánk, mitől fosztottak meg bennünket, azt a régi társadalmat is jobban megutálnánk s jobban ragaszkodnánk a maihoz is, mely saját, eddig nem eléggé ismert értékei felelevenítésén kívül mások értékeivel is gazdagít. Musatescu darabja mulatságos, de nem fog mély nyomokat hagyni senkiben sem. SARTRE: A TISZTESSÉGTUDÖ UTCALÁNY (a Nemzeti Színház vendégjátéka a Magyar Színházban). Az existencialista filozófus nem tagadja meg filozófiáját ebben a darabjában sem. Kétféle igazság van: egy morális igazság s az erősebb fél igaza. Győzni pedig az erősebb győz — miért is ne? A Nemzeti Színház azonban szerencsére nem értette el ezt a „bölcseségöt“ s nem ezt hangsúlyozta ki a rendezés, hanem azt, amit a maga világnézete kih angsúlyozan d ón ak diktált. így remek avantgárd propaganda darab lett Pesten Sartre részleteiben kétségtelenül ügyesen megírt, de szándékában dekadens darabjából: kiállás az emberi fajok egyenlősége mellett, tiltakozás az ellen, hogy fasiszta módra még mindig különbséget lehessen tenni alsó- és felsőbbrendű ember közt bárhol is a világon. SHAW: ANDROKLES ÉS AZ OROSZLÁN (a Nemzeti Színház vendégjátéka a Magyar Színházban). Androkles kihúzza az őserdőben a tövist az oroszlán talpából s hálából az oroszlán nem falja fel Androklest, amikor évek múltán a római császári cirkusz porondján találkoznak újra. Amikor Shaw ezt a darabját írta, az első háború előtt, a szocializmus még kisebb, a kereszténység még nagyobb hatalom volt világszerte s Angliában is, mint napjainkban. Anglia még konzervatívabb volt, mint ma s így forradalmi színpadi tett volt, amikor .Androkles és az oroszlán példázatában a bölcs forradalmár azt ajánlotta kortársainak, hogy a régiből tartsák meg s az újból is fogadják el, ami jó. 303
