Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-01-01 / 1. szám

5.

Központi Munkásszínjátszó Csoportunk a különböző gárdák legtehetségesebb erőit foglalja magába. Egy-egy darabra hónapokig készülnek. Nem elégednek meg a szöveg puszta megtanulásával, hanem komolyabban belemélyednek a darab társadalmi és lélektani elemzésébe. A játékot nemcsak önmagáért való szórakozásnak, hanem valóságos életszerepük szerves kiegészítőjének tekintik. Egyéves próba után bemutatták Katajev »Hajrá« című regényének dramatizált változatát. A darab folyamán egyik munkás szabotálja a közösség munkáját és ebből kifolyólag társával összeverekedik. A két munkásszínjátszó minden előadáson véresre verte egymást. így válik a játék eggyé a valósággal és így válik egyúttal a munkásszínjátszók kezében a kultúra újra fegyverré az ember magasabbrendü fejlődése szolgálatában.

A Központi Munkásszínjátszó Csoport tagjai öntudatos munkásmüvészeknek vallják magukat és legfőbb vágyuk, hogy állandó munkásszínházukban játszhassanak.

6.

Közismertek a Munkás Kultúrszövetség rádióelőadásai. Sok nehézség és felülről jövő bizalmatlanság kísérte ezeket a műsorokat, mígnem a Közvéleménykutató Intézet hivatalosan megállapította, hogy a rádió legnépszerűbb adásai közé tartoznak.

7.

Mintegy 50—60 munkás és értelmiségi dolgozó vesz részt a Szövetség kultúrvezető-tanfolyamán. Rendezés, művelődéstörténet, magyar nyelv, társadalomismeret, dramaturgia, műsorszerkesztés és közönségszervezés szerepelnek a tantervben. Komoly felelősség- és hivatástudat hatja át a hallgatókat. Iskolánk célja éppen az, hogy tudatosítsa a kultúra szerepét az ember és a társadalom életében. Az elméleti oktatás mellett gyakorlati ismereteket is nyújtunk, hogy továbbvigyék a hallgatók a tanultakat. Sokuk számára nagy élményt jelent az iskola.

Horváth Katalin 17 éves pestkörnyéki textilmunkásnő, az iskola egyik hallgatója írta nekünk a háromhónapos tanfolyam elvégzése után: »Nem sok célja volt idáig az életemnek. Eddig azt hittem, hogy az ember csak háborút, pusztítást, szenvedést tud okozni és az emberek nagyrésze azért van, hogy szülessen, dolgozzon és meghaljon. Most kezdem csak sejteni, hogy az ember mennyi szépet és nagyot alkotott, amit mindnyájunknak meg kell ismernünk. Milyen sokat kell még tanulnom, hogy én is taníthassak. Ezért érdemes élni.«

A Munkás Kultúrszövetség további feladata, hogy még sok Horváth Katalinnak mutassa meg az élet »érdemes« voltát.

31