Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

MŰVÉSZET

ZENE

Az elmúlt hónap zenei eseményei sok érdekes újságot hoztak. Elsőhelyen a bemutatókról kell szólnunk. Visky János hegedűversenyét Zathureczky Ede játszotta, a Székesfővárosi Zenekar kísérte. A mű igen figyelemreméltó érték, őszinte, komoly, férfias lírája különösen a szélesen fejlődő, gazdag dallamfantáziában jut közel a hallgatósághoz. Ki kell ezt emelni, mint olyan tulajdonságot, ami újabban egyre ritkábban jelentkezik. — Az Operaház Jemuitz Sándor ,,Divertimento“ című táncjátékát mutatta be. A muzsika bevallott céljához híven nem keres problémákat, új utakat, csak szórakoztatni akar. A színpadon történő mozdulatsorozattal együtt célját el is éri. — A Zeneművészek Szabad Szervezetében Mihály András kantátáját hallottuk: „A hazatérő katona“ címen a ,János vitéz“ szövegének utolsó szakaszaira készült ez a mű. Énekszólama a históriás énekek hangulatát idézi, kísérete elég sötét hátteret fest. Sikerült mű. ■— Halmos László szerzői estjén különös kórustechnikájáról tett ismét bizonyságot.

Külön fejezetet érdemel Bartók „Concerto“-jának előadása. A mű ellentétes véleményeket váltott ki. Volt, akinek tetszett, volt, aki úgy érezte, hogy Bartók ebben a művében engedményeket tett elveiből az amerikai közönség felé. Az kétségtelen, hogy más Bartók-kép lepett meg a műben, mint amit eddig ismertünk. Sok játékosság, humor, gondolatszikra, a szerkesztés könnyebb kezelése, bő zenei idézetek, mind a fenti véleményt látszanak igazolni. De gondolkoznunk kell azon is, nem veszedelmes-e, ha az eddig ismert Bartókművekből kivésünk magunknak egy kemény, „forradalmár“ Bartókarcélt, megmerevítjük Bartókról alkotott képünk és ha valami nem

fér bele ebbe a keretbe, kíméletlenül igyekszünk lefaragni. A vitát csak nehány évtized fogja tudni eldönteni, de egyelőre jobbnak látszik, ha Bartók-képünket próbáljuk az új adatokkal kiegészíteni, revideálni, inkább, mint hogy kialakított ideálképünk hasonlatosságára nyesegessük az élet produkálta adatokat. így talán elkerülhetjük, az eleven zenei forradalom korai dogmásításának veszélyét.

Bartók művét Garaguly Károly vezényelte, a Svédországból vendégségre hazatért magyar karmester. Jókezű, nyugodt dirigens, tudja, mit akar. Többi vendégkarmestereink közül Carlo Zecchi, az egykori kiváló zongoraművész, különösen nagy sikerrel mutatott be új olasz, Mortáli és Pizetti műveket. Főleg Respighire emlékeztető mesterségbeli fejlettségük nyűgözött le. Ez zománcozta szárnyaló muzsikává kissé enervált mondanivalójukat. Zecchi vezénylésmódjában is ugyanazok az erények jeleskednek, mint egykor zongorajátékában. Tiszta újrafogalmazás, a részletekben is pontos értelmezés, magasrendű színegyensúly. Remek dirigens.

Magyar zenepolitikánk szempontjából a legjelentősebb esemény a román művészek budapesti vendégszereplése volt. Az Operaházban Egizio Massini karnagy vezetésével Dóra Massini, Dinu Badescu és Mircea Buciu énekelték a Verdi operák sorát nagy sikerrel. Dora Massini már jó ismerőse a pesti közönségnek. Értékes fényű, lírai szopránja, jó énekkészsége, pompás drámai érzéke nagyon rokonszenves jelenséggé teszi. Badescu tenorjának meleg színét említjük meg, Buciu pedig fegyelmezett énekmódjának biztos intelligenciájával tűnt ki. Egizio Massini vezénylése kétségtelenül az operainterpretálásnak egy más szokásrendszerét képviseli. Ezért a pesti együttes másképpen kialakult játékmódjával néha nehezen találtak egymásra.

302