Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

A hajdúnánási Kodály-hangverseny az érdeklődők nagy száma mialt ismételt hangverseny volt, amennyiben délelőtt az ifjúság és a jjyárak dolgozói, este pedig a nagyközönség hallgatta Kodály muzsikáját. A mintaszerű rendezésen felül legelsőnek a két hangverseny közönségének magatartása lepte meg a más tájakról érkező vendégeket. Lélekzetet is inkább visszatartó mozdulatlanság, legjobb figyelem fogadta az egyes számokat. A helyi szabadművelődés vezetői minden tekintetben mintaszerű és útmutató munkát végeztek, őszi Bartók-haugversenyük mellett a mostani Kodály-műsorral a lehető legjobb eszközökhöz nyúltak és a lehető legtöbbel vitték előre tömegeink szellemi felemelkedésénék országos fontosságú ügyét. <.

A „Lengyel László“-játék, a „150. Genfi Zsoltár“, a „Gergelyjárás“, a „Horátii Carmen II. 10.“ országos viszonylatban is jó előadással szólalt meg. Régi eredetű magyar népzene már csak nyomokban található Hajdúnánáson, de Kodály európai mértékű magyar zenéje a tökéletes rátalálás természetességével hangzott a nánási fiatalság szájából. Ha úgy tetszik, erről az oldalról is lálhatjuk, hogy mit nyújtott new künk Kodály Zoltán. Feltűnő sikere volt Török Erzsébet népi mintázásé daléneklésének. A külsőségekben is eredeti egyéniségű művésznő (régi erdélyi ruhában lépett fel) a „Mónár Annáival, a „Kitrákotty mesé“-vel és minden számával bizonyító erejű hatással szolgálta Kodály hivatását.

Valamennyi aggodalommal figyeltük a műsoron szereplő hangszeres Kodály-miívek sorsát. A debreceni Zeneiskola két hangversenyező művésztanára (Erdész Mihály és Galánffy Lajos) előadta a cselló-zongoraszonátát és Galánffy Lajos később eljátszotta a „Síríelirat“-ot és a „Meditalion“-t. Arra gondoltunk, hogy az elvontabb művészi kifejezések iránt csekély lesz az érdeklődés Hajdúnánáson és Kodálynak említett hangszeres műveit ha nem is közöny, de legalább értetlenség fogja kísérni. Egy érdekes epizód azonban eloszlatta aggodalmunkat. A pénztárt óvatosan megkerülve két muzsikus cigány surrant be az előadóterembe. Az útjukba álló egyik hangversenyrendezőnek megmagyarázták, hogy nekik mindenképen meg kell hallgatniok a cselló-zongora számot. Érdekli őket ugyanis, hogy a városból érkezett művészurak hogyan bánnak el a „kisbőgővel.“ Ez a történet még nem bizonyíték) a megértés mellett, de a hangverseny után igen sokan közölték tetszésüket, mások pedig arra voltak kiváncsiak, hogy miképen hangzik együtt a cselló és a zongora. Végeredményben tehát minden tekintetben hasznosnak bizonyult a cselló-zongoraszonáta hajdúnánási előadása és a tapasztaltak alapján ma azt hisszük, hogy felesleges az aggodalom és Hajdúnánáson éppen úgy meg kell mutatni a magyar szellem mindenféle értékes alkotását, mint Budapesten vagy Londonban.

Külön kellemes meglepetés volt a hangverseny ízléses műsorfüzete és abban Másíts László érett írása Kodály Zoltánról. Másíts szép és elmélyülő Kodály-tanulmánya a világ bármelyik pontján méltó módon érzékeltethetné Kodály rendkívüli emberi és magyar egyéniségét. Ismét egy újabb példa arra, hogy felesleges és káros az igények mértékéből engedni bármire való tekintettel is, mert egyszerű szavakkal és tökéletes előadással az igazi értékek mindenhol utat találnak rendeltetési helyükre.

A húszezer lakójú Hajdúnánás egyetlen újságja, a „Nánási Szabadság“ c. hetilap, a május 4-i Kodály-hangversenyekre való tekintettel május 2-án megjelenő számát Kodály írásaiból vett idézetekkel és Kodályról szóló cikekkel töltötte meg. Tudtunkkal erre még nem volt példa a legújabb magyar kultúra históriájában. A mai magyar újságírás nyomorúságának kilátástalan folyamában bíztató jel ez a magatartás. Elismeréssel üdvözöljük a „Nánási Szabadság“ szerkesztőjét és hálával köszöntjük Czövek Lajos karvezetőt, Másíts László tanárt, a nánási Szabadművelődési Tanács tagjait, Perjés András rajztanárt, a falat díszítő Kodály-képmás készítőjét és mindenkit, aki részese volt a hajdúnánási Kodály hangversenynek.

301