Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
MÁJUSI ÜNNEP A ligeti fák zöld lombjain színes papírszalagokat lenget a szél. A város felől tarka emberáradat, lassan tovagördülő autók tartanak a liget felé. Fiatalok, öregek, bámészkodó kíváncsiak szegélyezik az utakat s hullámzik a tömeg végeláthatatlan sorokban a liget felé. Cukorkás asszonyok árulják színes csomagjaikat a zöld bokrok között, kültelki gyermekek színes forgókkal, parányi zászlókkal hancuroznak a hatalmas fák alatt. Hangszóró bömböl szórakoztató dalokat s a vurstli zaját elnyeli a liget, a fák, a sátrak és az emberek. Május elseje van. A munkásság nagy ünnepe. A Széchenyi-fürdő előtt hangszórót próbálnak. „Hallő, halló, egykettő, három. Itt a Munkás Kultúrszövetség Színpada.“ A padokon ebédjüket fogyasztják csendes, hallgatag külvárosi emberek. S a fűvet, melyet háromszínű karszalagos parkőrök őriztek a múltban, most egyszerre ellepi a tömeg. Kíváncsiak. Alig múlt dél, máris „teltház“ van a színpad körül. A fürdő irodájában pedig lázasan dolgozik a „vezérkar“, külön telefonvonalaikon pattognak az utasítások a Népligetben vagy a Városmajorban felállított színpadokhoz. Mind a három helyen állított ugyanis erre az alkalomra színpadot a Munkás Kultúrszövetség. Míg a Népligetben és a Városmajorban hívatásos színészek szerepelnek, a városligeti színpadon a Munkás Kultúrszövetség üzemi és egyéb kultúrcsopor tj ai. Aki régi értelemben vett „népszórakoztatást“ várt, rizsporos csörgőssapkás bohócokkal, elcsépelt viccekkel, nevettető „bemondásokkal“, alaposan csalódott. De meglepődhetett az is, aki arra várt, hogy az itt összegyűlt hatalmas tömeg érdektelenül hallgatja az egyes műsorszámokat. Hatalmas taps köszönte meg Petőfi, József Attila, Illyés Gyula egy-egy gyönyörű versét, a népitáncokat, a népdalokat. A Magyar Acélművek Kultúrcsoportja Sárközi György: „Dózsa“ című drámájából adott elő egy részletet (Színigazgatóinknak mikor jut eszükbe előadatni a Dózsa drámát?) A Postásszakszervezet egyik tagja — megérdemli, hogy a nevét ideírjuk — M. Tóth Erzsébet a „Denevérből“ és a „Peer Gynt“-ből énekelt dalokat. A Húsipari Szakszervezet színjátszói Csehov egyik egyfelvonásosával szerepeltek. De hallottuk Aragon és Majakovszkij egy-egy versét is kitűnő tolmácsolásban. S ha megemlítjük a különböző üzemek tánccsoportjainak szereplését, régi magyar táncokkal, a Vándorkóras énekszámait, a műsoron kívül szereplő tótkomi ősi MNDSz tagjainak táncait, népviseletét, csak egy kis részét soroltuk fel a gazdag és változatos műsornak. Csillogó szemek, figyelő arcok lélegzetvisszafojtva hallgatták a műsorszámokat. A színészek átérezték a nagy nap jelentőségéit s előadásaik magasan fölé emelkedtek a szokványos előadásoknak. A néphez szóltak, a nép nyelvén és nem zavarta őket a gyalulatlan deszkabódék, hirtelenében összetákolt színpadok közvetlensége. A legtöbb fővárosi színész tudta, 298
