Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
A SZOVJETUNIÓ TÖMEGKULTÚRÁJA Szovjetoroszországban az üzemekben és a kolhozokban egyaránt rendkívül sokoldalú kulturális élet folyik. A Sztálinról elnevezett moszkvai gépkocsigyár kultúrpalotájában például nagy érdeklődéssel kísért irodalmi felolvasásokat tartanak minden kedden orosz klasszikusok és nyugateurópai írók műveiből. A gyár színpadán gyakran szerepelnek a szovjetfőváros legjobb előadó művészei. A többi vállalatok is sorozatosan rendeznek ilyen irodalmi esteket. A gyárak kultúréletének másik mindennapi formája a művészi önképzőkör. A múlt évben hét hónapon ál folyt a gyárakban, üzemekben és a kolhózfalvakban a művészeli önképzőkörök versenye mintegy 200.000 dalos és 10.000 szólista részvételével. Az önképzőkörök művészi munkáját a munkások maguk irányítják. A Szovjetunió életében a háború befejezte után városon-falun egyaránt fokozott mértékben jelentkezett a művelődési vágy. Mindenki tanul, akár öreg, akár fiatal. A gyárak olvasótermét könyvek fölé hajlott munkások és munkásnők töltik meg, minden korosztályból. Legtöbben a gijári technikum valamelyik tanfolyamára készülnek. Sokan tanulnak a dolgozó ifjúság iskoláiban, ahol nemcsali középfokú, hanem felsőfokú oktatásban is részesülhetnek, anélkül, hogy kiszakadnának a termelőmunkából. A gyári könyvtárak polcain soktízezernyi könyv sorakozik. A Balti Gyárnak például csak magának 16.000 technikai könyve van. Ennek a gyárnak tizennyolc mérnöke odaadó munkával bibliográfiai mutatókat állított össze külön a lakatosok, külön az elektromos heggesztők, szerelők, kazánkovácsok, stb. számára. A könyvtár olvasói valamennyien kézhez kapják ezt a bibliográfiai mutatót. Sok helyt tanácsadók állanak az olvasók rendelkezésére. Gyakran tartanak gyűléseket, melyeken mérnökök, mesterek, sztachanovista munkások megbírálják az újabban kiadott technikai könyveket érdemeik és hiányosságaik szempontjából. Ezeken a konferenciákon gyakorlati indítványok is elhangzanak arra vonatkozólag, hogy a könyvek ne csak tudományos szempontból legyenek kifogástalanok, hanem egyszerű és érthető módon szóljanak a munkásolvasókhoz. A gyári könyvtárak mellett rendelkezésre állanak a munkásoknak a mozgókönyvtárak is. Az üzemeket látogató könyvtárosok segítenek a munkásoknak a könyvek kiválogatásában, beszélnek az irodalom újdonságairól, néha pedig felolvasásokat is tartanak a legjobb művekből. Az újonnan megjelent könyveket hihetetlen gyorsasággal szétkapkodják. Nincs az a példányszám, amely ki tudná elégíteni a keresletet. Sok munkás érdeklődik az idegen nyelvű irodalmak iránt is és majdnem minden nagyvállalat rendez nyelvtanfolyamokat mukásai számára. A Szovjetunió kultúrája azonban nemcsak a városokban él. Ma már majdnem minden nagyközségben és faluban van parasztklub vagy legalább olvasószoba. A Moszkvában megjelenő „Kultúrfelvilágosító munka“ című folyóirat rendszeresen beszámol ezek munkájáról. Hogyan dolgozik egy átlagos parasztklub ? Nézzük például a leningrádi körzetben a sisenszki falusi tanács klubját. A klubot egy öt főből álló tanács vezeti, ennek tagjai: a falusi tanács elnöke, az iskola igazgatója, a község agronómusa. a klub felügyelője és egy gazda. A klubban három agrotechnikai önképzőkör mellett színjátszókor, dalárda és zenekar működik. Ezek felolvasásokat, műkedvelő előadásokat és hangversenyeket rendeznek. A klubnak háromszázötven személyt befogadó színházterme van. Lelkesen segíti a klub munkáját a község tanítónője is, aki időről-időre felolvasásokat tart a parasztoknak természettudományi kérdésekről. Az olvasóteremben és az önképzőkör helyiségeiben minden este összejönnek a parasztok, újságot és könyveket olvasnak, dominóznak, vagy sakkoznak. Télen a lányok a klubban kézimunkával töltik az időt. Az egyik moszkvai újság érdekes adatokat közölt legutóbb egy átlag 294
