Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

szabályszerűen a meghalt jobbágyokat. így akar neves, sok jobbágyot birtokló birtokos színében tetszelegni az előkelő társaságokban, ahol persze mit sem akar elárulni abból, hogy gazdagsága csupán fikció, mert egyetlen eleven jobbágya sincs. Közben, Csicsikovval utazván, megismeri az olvasó Oroszországot, a cár és csinovnyikjai kadáver Oroszországát. Azok a típusok, akiket Gogoly a „Holt Lelkek“-ben teremt, az egész ország típusai. Szomorú ez az Ororszország nagyon s a regény hatása igen lehangoló lenne, ha nem hatná át a „Holt Lelkek“-et Gogoly nagyszerű, fölséges humora.

A „Holt Lelkek“ után már semmi jelentősebbet nem alkot Gogoly. Egyre inkább hanyatlik testi-lelki egészsége. Kúrálja magát Itáliában ■és a Szentföldre "utazik, hogy enyhülést találjon szenvedéseire. De hiába: 1852-ben, tragikus körülmények közepette meghal.

Most, hogy a mesterséges szellemi határok szétpattantak a magyarság körül, tájékozódni akarunk mindenfelé a nagyvilágban. Hogy az oroszság érdekel bennünket nagyon, ,az természetes. S ha csakugyan meg akarjuk ismerni azt a világojt s olvasni is szeretünk, mi sem természetesebb annál, hogy a Gogoly-féle nagy orosz géniuszokon keresztül kezdjük az ismerkedést, hiszen ő az előzménye mindannak, ami ina orosz irodalom.

Kovács Ferenc

A FÜLEMÜLE HÁROM SZAVA

Fülemülét fogott a fiú.

— Ezt most megölöm — gondolja magában — s megeszem.

De a fülemüle így szól:

— Ne egyél meg komám. Úgysem laksz jól velem. Inkább eressz szabadon s megtaníllak három jó szóra.

— Jó, — mondja a fiú. Ha igazán megtanítasz, eleresztelek.

— Hál akkor ide figyelj. Az első: ne kérj olyat, ami nincsen. A második: ne sopánkodj azon, amit nem lehet megmásítani. A harmadik: ne higgy hihetetlen beszédeknek.

— Szabadnak álltái talcarosan, — mondja a fiú. — Szabad vagy hát s repülhetsz oda, ahová akarsz.

Elszáll a fülemüle egy fára. Ül ottan s gondolkozik: — Ejnye, megpróbálom ezt a fiút, hadd lássam, használt-e néki a tanítás.

Lejjebb ül egy ágacskára s így szól:

— Hej, öcsém, bolond vagy te, bolond bizl Ha tudtad volna, milyen kő van a számban a nyelvem alatt, semmiféle jó szóért nem adtad volna azt oda. Nem közönséges kő ám még ráadásul, hanem drágakő. Akkora, mint egy dió. Úgy csillog, úgy ragyog, mint a napsugárl Ha a tied volna, te lennél a leggazdagabb a faluban is, de az egész világon sem volna nálad gazdagabb.

Hallja ezt a legényke s bosszúságában majdnem sírva fakad.

— Hát bolond vagyok igazán bolond bizony. Ugyan miért is eresztettem el a fülemülét?

S elkezdi kérlelni:

— Gyere vissza, igen kérlek. Ha nem jössz vissza, legalább a drágakövet add nekem, amiért eleresztettelek.

De a fülemüle így felel neki:

— íme, most látom igazán, hogy bolond vagy. Máris elfelejtetted ű tanítást. Azon sopánkodsz, amin úgysem lehet változtatni. Olyat kérsz, ami nincsen. És hiszel a hihetetlen beszédnek. Pedig hát magad is gondolhatod, hogy nem fér el a számban egy diónyi kő. Nem hiába mondják:

„Aki bolondnak született, bolondul is vész az.“

Ezeket mondván, elszállt a fülemüle s otthagyjál a fiút.

Ukrán mese Fordította Kovács Ferenc

293