Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
SZENJANIN IVÓ HALÁLA Álmot látott Ivó édesanyja: Szenj városra vak sötétség hullott, A derült ég egyszerre beomlott, A fényes hold lezuhant a földre, Szenj városban Ruzsica templomra, A csillagok mind széjjelszaladtak, Véresen kelt fel a hajnalcsillag S Szenj közepén a fehér templomra Kakukmadár szállt alá jajongva. Hogy álmából fölébredt az asszony, Jobb kezébe vette mankóbotját S ment egyenest Ruzsica templomba, Hadd mondja el Nedeljkó prótának, Hadd mondja el, milyen álmot látott. S hogy az öreg a szót meghallgatta, Így fejtette a vénasszony álmát: „Hallgass szómra, kedves öreganyám, Rossz álmod volt, de most lesz még rosszabb. Hogy Szenjre a sötétség lehullott, Azt jelenti, elhagyott maradsz majd, Hogy a derült égbolt összeomlott S hogy a hold a Ruzsicára hullott, Azt jelenti, Ivód el fog esni, S hogy a csillag mind elfutott széjjel: Bizony sokan özvegyen maradnak, S hogy véresen kelt a hajnalcsillag, Azt jelenti, hogy öreg korodra Kakukmadár leszel, bús, jajongó, Es hogy kakuk sírt a Ruzsicánkon, Azt jelenti: török lerombolja S engem, szegény vénembert megölnek Alighogy a papi szó elhangzott, Ott is volt már jó Szenjanin Ivó, Holló lova habos vérben úszott, Tizenkét seb piroslott Ivánon, Hősi jobbját bal kezében tartja, Holló lován a templomhoz léptet S így szólítja öreg édesanyját: „Végy le anyám jó holló lovamról, Moss meg engem hűvös szentelt vízzel S hintsél is meg áldozati borral.“ Anyja fürgén hajlik is szavára, Veszi is le bokros jó lováról, Le is mossa hűvös szenteli vízzel, Meglocsolja áldozati borral ~S ezt kérdezi szenvedő fiától: „Mi van fiam Taljánország földjén?“ így válaszol Ivó ősz anyjának: „Minden jól van Taljánország földjén,
