Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
járni, — mondta Todor, — kibuggyant a könny a szememből. Éppenúgy, mint nemrégen Bucurestiben, mikor székely és magyar népdalokat hallottam énekelni magyaroktól. Itt nem nyílt meg a föld a táncolok lába alatt, ott nem szakadt ránk a tető a fortisszimók erejétől. Itt magyarok tapsoltak a román táncok láttára, ott románok a magyar nóták hallatára. Avram Todor nemsokára elbúcsúzott tőlem s másnap délután visszavitte a különkocsi Bucurestbe, ahonnét elhozta. Már eltelt azóta valamelyes idő, érezhettem volna, mégsem éreztem semmiféle kultúrfölényt, úgy látszik, nem fogok recidivázni. Igaz, hogy pontosan megint csak azóta nem rettentem fel éjtszakának évadján legédesebb álmomból egyetlen egyszer sem, pedig azelőtt, nem tagadom, elég gyakran álmodtam a fogarasi fiskálissal, önkéntes társammal, ahogy ott hentereg a kanapén, párnába fúrja a fejét és azt üvöltözi felém, hogy elloptam tőle az anyanyelvét. Karácsony Sándor MAGÁNOSSÁG Le van bocsátva függönyöm, Lelkem sivár gondokba fog, Asztalom mellett ülök és Kandallómban a tűz lobog. Csapatostól, csapatosan Tolongnak szép illúzióim, Halkan cirpelnek, mint tücsök Ódon házak vak folyosóin. Lesuhannak, vigasztalódnak, Megtörnek gyászos szótlanul, Amint a viasz csöppekben perg Es Krisztus lábaira hull. A szobaszögletekben pókok Szőttek finom szál-sátrakat S a halom könyvek lombja között Lopva surran egércsapat. Az édes békében szememet A zajra vetem s hallgatom: Hogy rágják lassú unalommal Könyvek tábláit a pádon. óh, hányszor akartam már szögre Akasztani a lantomat, Hogy nem dalolok soha többé, Magányom nyugtot úgy sem ad. De ilyenkor tücskök, egerek Könnyed pirinkó surranással Rám omlasztják a mélabút és Melankóliám rímbe szárnyal. Ujjaim között szívott szivarom, Eszem, ki tudja, merre bolyg... Ügy találom: nyomorúságom Alján szerencse is mosolyg. Nagynéha, késő, amikor A lámpa ég: szívem dobol, majd Kiugrik helyéből, hiszen Zördül a kilincs, drága tolvajt Sejtek — ez öt A puszta ház Egyszerre megtelik vele S az éj fekete keretében Fényes kép: arca, termete. Csodálkozom, hogy fut, rohan A szárnyas idő, míg sóhajtom Vágyaim suttogva a jónak, Kéz a kézben és ajk az ajkon. EMINESCU MIHAIL verse Oláh Gábor fordítása 278
